zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
fejlec_graf_zenesz.svg
Interjúk

Táncházakban kezdték a közös zenélést, majd új műfajt, az ethno funkot megteremtve nemzetközileg elismert koncertzenekar lettek. Kazahsztántól Jamaicáig, Finnországtól Spanyolországig ezreket táncoltatott már meg az idén 25 éves Kerekes.

kerekes_band_HM_300 700x.jpg

 

Nagyon fiatalon, szinte gyerekként kezdtétek el a közös zenélést. Mi volt az indíttatás, milyen zenei alapokról indultatok el?

 

Fehér Zsombor: Apai nagyapámtól 7 évesen kaptam az első hangszerem, ami egy csehszlovák jazz-orgona volt. Nagyapám ősei pásztorok és kántorok voltak, tehát nem volt véletlen a választása. A zenei alapokat ebből a két hivatásból eredeztetem. A pásztoroktól a természetes hangzás (szél, víz, madarak, kolompok, csengők) szeretetét, a kántortanítóktól a magyarság értékeit megőrző-újraalkotó attitűdöt. Ezekre tradicionális értékként a magyarérzelmű értelmiség, szűkebben „a táncházasok” tekintenek. A vágy, hogy az ember nyomot hagyjon, idáig csak a szájhagyomány útján volt elérhető. Mi vagyunk az őseink első olyan generációja, aki saját erejéből már hangfelvételt adhat ki a zenéjéről.

 

Bár a népzenei közegből kicsit „kilógtok”, a hagyományok tisztelete nagyon meghatározó az életetekben. Számotokra mi a legfontosabb, amit meg kell őrizni a régiektől?

 

Fehér Viktor: Mindig minden fórumon hangsúlyoztuk, hogy a magyar népzene őrzését, autentikus bemutatását nagyon fontosnak tartjuk. Mi is ebbe szerettünk bele fiatalon. Ez egy teljesen valid szórakozási forma, amiben sokan teljes mértékben megtalálják önmagukat. Ugyanakkor a népzene alapos megismerése után úgy érzem, lehet vele kísérletezni, meríteni belőle. Sajnos az „alapos ismeret” nehezen határozható meg, mindenkinek mást jelent. Bár a népzenéből sokat merítünk és nagyban hatott ránk, de repertoárunk nagyobb része saját szerzemény, így nem értem, miért vár tőlünk bárki is 100%-ban autentikus népzenei előadást.

 

 

Ákos_700.jpg

 

Ha azt mondom vonószene kontra furulyazene, mit indít ez el bennetek? 

 

Csarnó Ákos: Szerintem nincs szükség szembeállítani őket. Mind a kettő hordoz egy üzenetet, a kultúra és a zenei földrajz egy-egy szeletét. Ha meg úgy nézzük, hogy melyik tetszik jobban, nos kinek-kinek egyéni ízlése. Nem akarok pálcát törni a stílusok felett. Ha pedig úgy kell érteni a kérdést, hogy a mi zenénk melyikre hajaz inkább, akkor az a helyzet szerintem, hogy egyikre sem. A mi zenénk nem rakható be e kétosztatúságba, noha első pillantásra a fúvós szekció miatt könnyen lehetne a furulyazenét mondani. De sem a furulyazenében sem a vonószenében nincs kegyetlen ritmusszekció, mint nálunk.

 

És ha azt, hogy táncház kontra több ezres tömeg, mondjuk Kazahsztánban? 

 

Námor Csaba: A közönség előtt történő zenélés egy zenésznek mindig is hatalmas élmény volt és lesz is. Az, hogy táncházban zenélhet valaki emberek előtt szintén olyan nagy felelősség, lehetőség és fantasztikus érzés, mint Kazahsztánban színpadon állni többezres tömeg előtt. Fontos, hogy az ember ne felejtse el, hogy honnan jött és hová jutott annak hatására. Kezdetekben – én személy szerint – még el sem tudtam képzelni, hogy ilyen fantasztikus utat tud a zenekar bejárni, mint ahogy azt tettük. Minden helyszín, minden rendezvény inspiráló hatású, kell a zenei és emberi alázat, hogy ezt magabiztosan és teljes mértékben át tudjuk adni a közönségnek. A táncházazás valamilyen formában lezárult, szerettem, imádtam. Most egy teljesen más úton haladunk, amit szintén teljes szívvel és alázattal kell végezni, ez megmutatkozik a zenénkben, de legfőképp a közönség arcán. Hogy mennyire élvezik, mennyire szellemülnek át velünk és mennyire engedik befogadni a zenénket. Alapjában véve kijelenthetem, hogy most már koncertzenekar vagyunk, aki képes többezer embert is szórakoztatni. Az, hogy koncertről koncertre él egy zenész, teljesen megalapozott érzés és életforma. A közönség nélkül nincs hivatás és nincs visszajelzés egy zenésznek.

 

 

Zsombor 700.jpg

 

 

Közismerten sokat kísérleteztek a hangzással. Hogyan lehetett ezeket az „egyszerű” hangszereket nagyszínpadosítani? Miért érzitek fontosnak, hogy egy furulyára vagy egy kobozra gitáreffektek kerüljenek?

 

Zsombor: Pásztorőseim is keresték azokat a völgyeket, ahol szépen visszhangzik a furulya. Ma ezek a természetbeli hangzások, terek a gitárpedálokban vannak újrafogalmazva. Persze mindenki tudja rólam, hogy nem azért használok wah pedált, mert a vadkacsa hápog, hanem azért, mert én már rockzenén nőttem fel. Hendrix gitárhangzásának hatására olthatatlan vágyat éreztem már a Kerekes alapításakor, hogy a furulya hangját forradalmasítsam. Szerencsére a karantén előtt rendelt utolsó effektpedál meghozta a 25 éves zenei kísérletezés eredményét. A 18 gitárpedálból álló „kisvasutam” utolsó, hiányzó láncszeme, a Subdecay Octasynth effekt végre megvalósította azt a vágyam, hogy a furulya olyan markáns, különlegesen egyedi megszólalású, analóg módon megszülető, de nagyszínpadok betöltésére képes erővel rendelkező hangszer lett, ami azt a Kraftwerk szintijei és Hendrix gitárhangzása közé helyezi.

 

Csaba 700x.jpg

 


Csabi:
Eleinte a kíváncsiság hajtott. Szerettem volna a koboz akusztikus és természetes hangzásvilágát még jobban kiterjeszteni. Ez elsősorban a kobozjáték modernebb megvalósításában indult el, majd jöttek a technikai eszközök.


Kezdtem a színpadi mikrofon kiváltásával, hogy a gerjedéseket és a torz monitor hangzásokat elkerüljem. A hosszú és kitartó kísérletezés eredménye az lett, hogy végül Shadow SX 717 NFX hangszedőre váltottam. Mivel úgy láttam, hogy működik, jöttek a gitáros multieffekt pedálok, Azokból is sokat kipróbáltam, használtam, mire eljutottam a mai koncerteken használt technikai felszerelésemhez. Kellett hozzá azért egy jó erősítő is, egy Peavey KB5 billentyű erősítő, amire szintén a sok próbálgatás eredményeként találtam rá. Aztán jött az új ötlet, hogy mi lenne, ha csináltatnék egy elektromos kobozt? Jöttek a prototípusok, kisebb-nagyobb formák, majd megszületett a mostani elektromos koboz. És hát miért ne építsünk bele gitárszinti hangszedőt? Bevált, aztán a színpadi alapot fülmonitorra cseréltem, még szebb és gazdagabb hangzást alakítottam ki. Most úgy érzem, megvan az elképzelt technikai háttér, dögösen szólnak a hangszerek, szuperek az effektek. A hangzás most már tényleg az „egyedi és összehasonlíthatatlan Kerekes hangzás”.

 

 

 

PĂŠter 700x.jpg

 

Minden lemezeteken hallatszik, hogy mekkora energiát fektettek a stúdiómunkába. Mik a kihívásai, mi a folyamata, és hogyan szoktatok dolgozni?

 

Sohajda Péter: Minden esetben egy klasszikus közösen egyben feljátszott dallal kezdődik a dolog. Nem alkalmazunk metronómot sem, próbáltuk korábban, de inkább elvett a lüktetésből, az emberi tényezőből. Stúdiós szemszögből ez a rész fájdalommentes, gyors folyamat. Ami a nagyobb küzdelmet jelentheti, az az utómunka. Zsombinak rengeteg ötlete van, néha egészen extrém dolgok. Ezek adják az extra fűszerezést a dalokhoz.

 

Zsombor: Talán túl komolyan vettem Chas Chandler „Az a szabály, hogy nincs szabály” mondását a stúdióban alkalmazott utómunkáknál. Eszkábáltam már bergmann csöves hangfalat furulya talkbox-hoz, vettünk fel indiántánc-kutyacsaholás kombót, létrehoztuk a Furmond Orgolyát (furulya által meghajtott Hammond) és mindhárom működött. Tudom, hogy Sohit néha kiakasztják az ötleteim, de ő is tudja, hogy 80%-ban beválnak. A kihívás az, hogy a Kerekes hangszerösszeállítása annyira egyedi a könnyűzenében, (de még a népi szektorban is), hogy nincs hova nyúlni, saját magunknak kellett kitalálni a hangzás know-how-ját. Köze nincs a Jethro Tull-hoz, hiába mondják. Összességében életem élménye Sohival együtt alkotni.

 

Furulyára miként lehet igazi koncertzenekart építeni? Hogyan változott a zenekari felállás, apparátus a 25 évben? 

 

Sohi: Koncertzenekarként az énekes, szöveges részek hiánya okozhat nehézséget. A hallgatóság figyelmét a műsor változatosságával kell fenntartani. Sok munka van ebben is, nincs két egyforma buli. Ez a zenekarnak is élvezetesebbé teszi a muzsikálást, amit a közönség is érezhet. Az emberek nem szoktak elmenekülni a végére, ez azt jelzi, jó munkát végeztünk.

 

 

 

 

Zsombor: Én azt mondanám, hogy a hangzásra és a zenészek együtt rezgésére épül a zenekar. A közönség számára a népi hangszerek felelnek a varázslatért, a révülés eléréséért, a dob és a basszus ölelésében. Nevetségesen egyszerű hangszer a furulya, de ha úgy vesszük, hogy ez az emberiség első hangszere, amire 25000 éve „buliznak a fejek”, akkor leesik, hogy miért indul be rá a láb még ma is. A felállás változásában is az együtt rezgés volt az ok.

 

Teljesen egyedi műfajt hoztatok létre, az ethno funkot. Milyen speciális effektek, hangszerek, és zenei gondolkodásmód szükséges ehhez?

 

Zsombor: 25 év kísérletezéseként született meg a furulya egyedi soundja, ami abban merült ki, hogy olyan analóg pedálokat kerestem, amelyek kiszélesítik a hangszer spektrumát, de nem torzítják azt. Legjobban a két oktávpedál dúsítja, támasztja meg alulról a hangot – egy drasztikus 250 Hz alatti EQ vágás után. Aztán következik a sorban két kóruseffekt. Ez a két effekt felelős leginkább a Kerekes furulyahangzásáért. Az igazi, pszichedelikus csodát pedig az EarthQuaker Devices Levitation pedál adja hozzá, amely egy nagy, csilingelő plate és egy koszos, 60-as évekbeli chamber zengető keveréke, olyan atmoszférával, mintha mélytengeri vulkánok bugyborékolnának egy sellőkórus seggéből. Az utolsó folyamatosan működő effekt a sorban egy Line6 Echo Park, amely a Jamiroquai-os, acid-funk delay hangzásomért felelős. Az effektlánc különleges darabjai még a Dunlop Rotovibe, a Boss Tera Echo, a SiB Mr. Echo pedál és a Subdecay Prometheus DLX.

 

Nagy sikereket értetek el külföldön. Miben más a kinti közeg? 

 

Ákos: Nyugaton mi nem számítunk akkora nagy unikumnak. Európaiak vagyunk, oszt kész, újabb csapat, akik érdekesek ugyan, de miért nincs szitárjuk, egy venezuelai őslakos énekesük és vietnámi kalapjuk? A nyugati fül jobban ki van művelve a rockos hangzásra, arra a fajta stílusra, amit mi is képviselünk, kis túlzással csak a furulyahangzásra kapják fel a fejüket. Jamaikában meg egy esztamra az utcaseprő se kapja fel a fejét, holott nálunk, évszázadok óta létezik a zenei kettő. Száz esetből meg a brácsámra is azt hiszik, hogy hegedű. Ellenben keleten, ott mi nyugatnak számítunk. Nyilván van egyfajta rokoni érzület, alapvető jóindulat felénk, de mégis mi a csillogó nyugatról látogatunk el hozzájuk. Mindenre nyitottak, kábé mintha a Szaharába vinnénk a vizet: semmi nem elég nekik, szomjazzák az újat és egyben az elismerést is. Mert meg kell hagyni igen komoly zenei tudás halmozódott fel arrafelé. Láttam elsápadt európai dobost letenni dobverőt, mert nem tudta követni a ritmust. Félreértés ne essék, mindkét irányba jó menni, csak tudnunk kell helyén kezelni a dolgokat.

 

 

Viktor 700x.jpg

 

 

Pont a jubileumi évetekben alakult ki ez a nagyon speciális helyzet a koronavírus-járvány miatt. Hogyan éltétek meg ezt az évet, és miként tekintetek a következő 25 évre? 

 

Viktor: Óriási szerencsénk volt, mert a januárt egy teltházas MÜPA koncerttel kezdtük. Úgy éreztük, végre pihenhetünk egy kicsit a tavalyi év után. Akkor még nem tudtuk, hogy ez egy kicsit hosszabb pihenő lesz... Őszintén mondhatom, hogy a 25 év legkeményebb éve volt. A kreatív energiák helyett a túlélésre kellett koncentrálnunk, ami minden eddiginél több papírmunkával és folyamatos újratervezéssel telt. Ennek ellenére sikerült maradandót is alkotni. Ilyen a hollókői várban felvett koncertvideó, vagy a most készülő akusztikus koncertfilm az egri Törökfürdő aranykupolája alatt. Nagy élmény, de sajnos nem pótolja a rajongók hiányát. Novemberben lett volna a jubileumi nagykoncertünk, amelyet végül jövő év novemberére halasztottunk.

 

– M.A. –

Az interjú először a Zenész Magazin 2020. decemeberi számában volt olvasható.