zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
Interjúk
A negyedik lemez már tárgyi és eszmei bizonyítéka annak, amit Czutor Zoltán, a legendás Nyers zenekar elhagyása után jónak ítélt, azaz a továbblépést, ami a fejlődéshez kell.

A lemezt megelőző Mikor című dal a zenekar legsikeresebb slágere, amit valóban hangosan fütyürésznek a villamoson az emberek, amire az utóbbi években hazai zenekartól váratlan siker.  

 

belmondo1.jpg

 

Megvolt a lemezbemutató, fergetegesre sikeredett, a rádiók nyomják a Mikor c. dalt, a youtube-on nézettségi rekordok dőlnek meg, látszólag minden rendben minden téren. Hogy vagy Zoli?

 

Köszönöm, tényleg minden OK, a 2011-es év eddig talán a legsikeresebb évem, de a Belmondo történetében mindenképp a legjobb év. Egy picit fáradt vagyok talán, de lelkes és ez a lényeg. Több gyerekkori álmom is beteljesült a tavalyi évben. A Magyar Rádió Szimfonikusaival együttjátszani olyan felemelő élmény! Talán ahhoz hasonló, mint amikor valami nagyon valószínűtlent álmodik az ember és nem tud felébredni belőle. A legjobban játszott dalom is 2011-hez kötődik és az eddigi legjobban fogyó lemezünk is, a Mikor. Ha rá akarok tenni egy lapáttal, még magánéletben is ez volt az egyik legjobb, legboldogabb évem. Elvettem feleségül a szerelmemet, aki úgy tűnik már idén májusban megajándékoz szerelmünk gyümölcsével.

 

 

Ha végignézel a Belmondo életén, pláne hogy már itt a negyedik lemez és ugye erre mondják, hogy most már értékelhető a banda, mit látsz?

 

Szerintem inkább Neked, vagy másoknak kellene értékelni a zenekart. Én minden korábbinál jobban érzem magam ebben a társaságban. Egy irányba tartunk és igazán baráti a kapcsolatunk egymással. Szeretném, ha nemsokára színházi, vagy filmes munkáink is lennének és természetesen még több koncert, kísérletezés és játék a zenével, a szövegekkel, a színpadi lehetőségekkel. Legutóbb például Jammallal a beatboxerrel játszottunk együtt és olyan érdekes dolgokat tett hozzá a zenéhez, hogy azon agyalunk, lesz még egy Belmondo tag…

 

 

Gábor és Kurszán érkezésével mennyit változott a zenekar?

 

Sokkal feszültség mentesebb és egységesebb lett. Ha nem ugyanazt gondoljuk, érezzük a zenéről, vagy a zenekarunkról, vagy épp a zenélésről, stílusokról, ideológiáról, kiállásról nagyon máshogy vélekedünk, ez veszélyes eróziót indíthat el bármilyen csoporton belül. Ráadásul a rosszabb hangulat, a feszültség, bizonytalanság, vagy akár megbízhatatlanságnak is nevezhetjük, megmérgezi a kisugárzást is. Hál’ istennek ilyen értelemben most teljesen letisztultunk és mivel már nincs közös felelősség és érdek a korábbi billentyűssel és basszerral, a régi tagokkal is baráti maradhatott a viszonyunk. Muszáj tisztába tenni dolgokat és egyértelmű döntéseket hozni, mert az élet bármely területén csak így van esély előrehaladásra, fejlődésre. Mióta tiszta, egyértelmű döntéseket hozunk, sokkal jobban is mennek a dolgaink.

 

belmondo2.jpg

 

Beszéljünk kicsit a lemezfelvételről is, mert kifejezetten jól szól. Hogyan készült, mennyi volt ebből a házistúdiós rész, ha volt egyáltalán. Kísérleteztetek-e a hangzással?

 

Sok kísérletezésre nem volt lehetőség, mert az idő rendesen szorított bennünket. Egy picit későn jött a gondolat, hogy még mindenképp 2011 karácsonya előtt jelentessünk meg lemezt a Belmondóval. Ősszel kezdünk hozzá a dobfelvételekhez, amit teljesen élőben rögzítettünk a Hang-Ár stúdióban Csiszár Ferenccel. Természetesen a többi hangszer és az énekek is élőben lettek felvéve, de azt már többnyire az én kis házi stúdiómban intéztük. Még hozzánk képest is szokatlanul kevés hangmintát használtunk az album effektezéséhez és azokat is a véglegesítő hangmérnök, Takács „Jappán” Zoltán tette hozzá. Tudtuk, hogy vele szeretnénk megint dolgozni, így ő indította el a dobfelvételeket is egy-két hasznos technikai instrukcióval, aztán az ő kezei alatt vált harapóssá a lemezanyag. Sokszor félszavakból is értjük egymást. Jappán még a ’90-es években Nyers rajongó volt így érzi, érti a hozzáállásomat a zenéhez. Egyébként szerettük volna a korábbi sokféle, eklektikus irányokat kettőre redukálni. Így maradt szerintünk 3 dal az – állítólag erősségünknek tartott – lírai irányban, a fennmaradó tíz pedig a középtempós, groove-os rockos izében.

 

 

Milyen zenék hatnak rád, miket hallgatsz most, a Beatles megvan még, azt hallani..

 

Nem hallgatok Beatlest, de ezen szocializálódtam és nehéz, meg minek is kigyomlálni azokat a motívumokat, amire zeneileg eszmélt az ember. A mai popzenék agyon autotune-ozott énekeitől rosszul vagyok, így ha még tetszene is egy dal, ha effektként van használva benne ez az eszköz, egy másodpercet sem vagyok képes belőle meghallgatni. Az utóbbi 20 év könnyűzenéjében sem hangszerelésben, sem effektekben, sem hangvételben, melódiában és harmóniákban meg pláne nem sikerült újdonságot, vagy bármi előremutatót felfedeznem. Olyan, mintha a sok grafikon, közgaszdász, meg antimuzikális, vagy éppen beszari okoskodó miatt, megdöglött volna a popzene és a rockzene. Hébe-hóba belefutok egy két jó Jack White ötletbe, vagy egy-két játékos, érdekes elektronikus agymenésbe, de a lazaság, a bátorság, az erő ma már olyan ritka a könnyűzenében, mint skinhead koncerten a néger.

 

 

A Belmondo jelenleg mennyiben Czutor Zoltán és mennyiben a zenekar? Azaz mennyire alakítod és irányítod te a dolgokat?

 

Szerencsére mindenkire nagyon számíthatunk. Mivel a zenekar az apparátus is, így nehéz lenne nélkülük megmozdulnom, vagy bármit is csinálnom. Attól, hogy én vagyok a fő szerző és frontember, nincs olyan tagunk, akit egy kicsit is mellőzni tudnánk, vagy akarnánk. Persze szeretem, ha minden úgy van, ahogyan én jónak látom, de sokszor győznek meg az elképzelésem ellenkezőjéről és ha jól emlékszem jó ideje még csak veszekedés sem volt semmiről, maximum eszmecsere. Már-már gyanúsan olyan, mint egy menő, kamu egyház.. (nevet)

 

 

Szerzőként hogyan üzemeltél a negyedik lemeznél? Vitted a kész dalokat vagy próbateremben fogantak?

 

Általában vinni szoktam kész dalötleteket. Verse, refrén, hamóniamenet, groove, de semmi sem véglegesítve. A többiek elég sokat hozzátesznek, csiszolnak rajta és ezt el is várom. Ezért szeretek és akarok mindig zenekart csinálni és nem vonz annyira az önálló karrier. Pedig mindig nekem szegezik a kérdést, sőt, sokszor a kérést is… A legjobbak viszont mindig azok a dalok, amik néhány perc alatt, szöveggel együtt születnek. Ezek nem is tudom honnan jönnek, olyanok, mintha már készen lennének én meg csak eljátszanám őket. A „Mikor” is ilyen volt pl., vagy a „Szabadon” című, szintén mr2 sláger.

 

belmondo3.jpg

 

Voltak neked mindig zeneközeli, de más irányú elfoglaltságaid is, amiben rész vettél. Most hogyan állnak ezek a dolgok? Vagy most családozol elsősorban?

 

Elsősorban családoznék, de a társadalmi szerepvállalásaimmal és túlvállalásaimmal olyan kényszerpályára kerültem, hogy ha akarom, ha nem, muszáj vállalnom néhány szerzői, vagy könnyűzenei ügyért a feladatot, vagy éppen a felelősséget. A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületi elnöke voltam, most meglepően sok szerző javaslata és támogatása alapján beválasztottak az ARTISJUS vezetőségébe, úgyhogy igyekszem helytállni, miközben napi-, heti szinten szembesülök olyan külső-belső akadályokkal, vagy problémákkal, amelyek létezéséről nem csak hogy tudomásom nem volt, de el sem tudtam volna képzelni, hogy egyáltalán létezhetnek ilyenek. Olyan sok belső feszültségtől, érdekharcoktól és furcsa kicsinyességektől terhelt a mai magyar kultúra, hogy ember legyen a talpán, aki úgy tud lavírozgatni, érdekeket képviselni benne, hogy ne veszítse el a kedvét és lelkesedését és ne felejtse el, miért is kezdte ezt az egészet csinálni.

 

 

Jó rálátással rendelkezel a hazai zenei életre elég régen, mit látsz most? Biztassál, ha tudsz!

 

Magyarország nagyon erős zenében. Komoly- és könnyűzenében egyaránt. A lelkesedés és fantázia mellett kiemelkedő tehetségeink és kincseink vannak, illetve lehetnének. Ha a mindenkori kultúrpolitika felülemelkedik a mutyizáson, bratyizáson, vagy éppen a revansokon szép kínálat lenne minden zenei világból. Ha a zenei szerkesztők egy kicsit érdeklődőbbek és bátrabbak lennének, elámíthatnák a civil hallgatóságot azzal, hogy mi van itthon, amivel még nem is találkoztak. Ha a tehetségkutatók nem csak karaoke versenyek, hanem új dalok és zenekarok versenyei lennének, akkor bánnánk jól a ránk bízott tálentumokkal és talán nem vonjuk a fejünkre a Természetfeletti átkát.

 

 

2012-es tervek?

 

Remélem sok jó koncertünk lesz, igyekszünk eljutni olyan helyekre, ahol sosem játszottunk még. Tervezünk egy speciális best of albumot is, amin – hogy egységesen szóljon -  újrajátszanánk az elmúlt 4 album 10-12 kedvenc Belmondo dalát, de azzal a változtatással, hogy itt most mindegyik angolul szólalna meg. Van már egyre gyakoribb igény rá Nyugat-Európából és a tengerentúlról is. De ennél konkrétabb most hadd ne legyek!

www.belmondo.hu

GT