zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
fejlec_graf_zenesz.svg
Interjúk
Habár Lukathert elsősorban a Toto-ból ismeri mindenki, megszámlálhatatlan toplistás felvételen játszik, a Wikipédia szerint több mint 1500 lemezen hallhatjuk játékát.

 

maxresdefault_700.jpg

 

 

 

Ha session gitárosokról esik szó, Steve Lukather, a Toto gitárosa biztos, hogy a legkiválóbbak között kerül említésre. A Wikipedia állítása szerint több mint 1500 lemezen hallhatjuk gitárjátékát és bár tudjuk, hogy a Wikipédia akár tévedhet is, nincs rá okunk, hogy kétségbe vonjuk ezt az állítást.

 

Habár Lukathert elsősorban a Toto-ból ismeri mindenki, megszámlálhatatlan toplistás felvételen játszik, olyan előadók lemezein, mint pl. Aretha Franklin, Elton John, Quincy Jones, Peter Frampton, Joni Mitchell, Paul McCartney, Eric Clapton, Michael Jackson, és folytathatnánk. A Toto és a stúdiózenélés mellett 25 éve sikeres szóló karriert is magáénak mondhat.

 

A Guitar Player magazin riportere, Matt Blackett készítette az alábbi interjút, melyet magyar fordításban most mi is közreadunk. A rövidített változatban Lukather négy sztorit mesél el, session zenész korszakából.

 

 

 

 

 

Lionel Richie “Running with the Night”

 

Szóval felhívott [Lionel Richie] és azt mondta: "Szeretném, ha az egyik dalomban feljátszanál egy szólót." Ez közvetlenül a Beat It után volt, amikor nagy divat volt, hogy egy pop vagy R&B nótában rock gitáros játssza a szólót. Így elmentem a stúdióba a ’burst-tel [1959-es Les Paul Standard Sunburst] és a Rivera által megpiszkált Deluxe Reverbemmel.

 

Lejátszotta a dalt, én meg próbaképpen hozzájátszottam, hogy érezzem, miről van szó. Azt hiszem megvan, vegyük – mondtam pár perc múlva. Már kész vagyunk – így Lionel. Gyerünk, vegyük fel, csak szórakoztam – feleltem. Imádom, fantasztikus! Nem kell még egyszer megcsinálnod! – így Lionel. Nos, talán ha tíz perc volt az egész… Hát így ment ez.

 

Volt valami kotta?

 

Á, rendszerint belevágtunk a közepébe…soha nem kaptunk demót, soha nem volt próba. Rémlik, hogy James Carmichael-nél, a producerénél egyszer láttam valamit, de ott minden A-mollban volt. Elég durván megmondtam neki, hogy mit csináljon vele, így aztán inkább elindították a szalagot.

 

A Guitar Player egyik szerkesztője, Jude Gold a “Running with the Night” szólóját „semmi perc alatt” szólónak titulálta. Volt több ilyen „semmi perc alatt” szólód, vagy felvételed?

 

Egyszer egy David Crosby lemezen úgy játszottam fel egy szólót, hogy egyáltalán nem hallottam a dalt soha. Épp befejeztük egy nóta felvételét, amikor Crosby megkérdezte: „Luke, feljátszanál még egy számot?” Kedvelem Crost, de be akartam már befejezni, mert a másik gitárossal Danny Kortchmar-rel szerettem volna lógni. „Hadd mutassam meg a dalt!” – mondta Crosby. Fáradt voltam, egész nap ott voltunk, ezért ezt feleltem: „Nem, nem, mondd a hangnemet, és indítsd a szalagot!” Minden tiszteletem az övé, de tudtam, hogy nem a Giant Steps, vagy valami efféle lesz. Így aztán igyekeztem arra reagálni, amit hallottam, és egy lökettel feljátszottam a szólót. Erre ő: „Te szemét! Még csak meg sem hallgattad!”

 

 

Már többször meséltél a „Beat It” felvételéről, [Lukather játszotta a gitár és basszusgitár sávokat Michael Jackson 1982-es felvételén, melyen Eddie Van Halen játszott egy híressé vált gitárszólót] mire emlékszel még a Thriller munkálataiból?

 

A Human Nature-ben például eredetileg egyáltalán nem volt gitár. A poén az, hogy a dalt Steve Porcaro írta, így ez valójában egy Toto nóta, amit Michael Jackson énekel. [Steve Porcaro a Toto egyik billentyűse.] Quincy Jones-szal már a The Dude című albuma óta együtt dolgoztam, arra a lemezre is jó néhány gitár hangszerelést csináltam, vagyis Quincy ismerte a munkáimat. Ezért felhívott és azt mondta: „Nézd, ez egy jó kis pop nóta, de nem eléggé funky. Az kellene, hogy vigyél bele egy kis funkyt !”

 

Elkezdtem kísérletezni és végül elkészítettem a komplett gitárhangszerelést. Mindent ott a helyszínen írtam, és olyan szintig jutott el a dolog, hogy a többi Toto taggal együtt hangszerelőként is szerepeltünk a lemezen. Grammy jelölést is kaptunk, nyerni ugyan nem nyertünk, de akkor is szép dolog volt Quincy-től, hogy feltüntette nevünket a hangszerelők között. [Azért Luke-ot bizonyára vigasztalta az tény, hogy 1982-ben négy Grammy díjat vehetett át. Nem mellesleg, a Thriller hét Grammyt kapott.] Mindannyian ott voltunk a Thriller felvételein, Steve Porcaro, David Paich [a Toto másik billentyűse] és Jeff Porcaro [Toto dobos] is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Mondj valamit a Tubes “Talk to Ya Later” című dalának felvételéről!

 

David Foster, a lemez producere azt kérte, hogy írjak közösen egy dalt Fee-vel [Fee Waybill, a Tubes énekese]. Azelőtt soha nem találkoztam Fee-vel, ráadásul a banda többi tagja teljesen ki volt bukva, hogy egy session zenésszel kell dolgozniuk. Mindezt persze nem tudtam, míg nem találkoztam velük, de akkor kiderült, és a levegő tele volt negatív kisugárzásokkal.

 

 

 

 

 

 

 

Szóval ott voltam én, a dobos Prairie Prince, a producer és Fee. Megmutattam a nyitó riffet, elkezdtük csinálni, alakult a nóta. Kevesebb, mint egy óra alatt összeraktuk a részeket és fel is vettük. Feljátszottam még pár gitársávot és a basszust is, mert a Tubes basszerosa nem volt hajlandó részt venni a munkában. Azt mondta: „Ez nem Tubes nóta. Nem mi írtuk.” Aztán ez lett az első slágerük!

 

A vége szólóra már csak egy sáv maradt, így egyszerre kellett eljátszanom. A legvége egy kicsit lapos lett, de nem engedték, hogy kijavítsam. Akkoriban ez nem annyira számított. Gyerekkoromban szinte minden felvételen volt csörgődob, valahogy beletették, valamit ütött. Aztán annak is volt egy varázsa, hogy a vonósok nem mindig voltak teljesen tiszták, a fúvósok néha kicsit alatta voltak. Senkit nem érdekelt. Ma persze ez már nem lehetséges, teljesen megváltoztak az elvárások…

 

Forrás: Guitar Player

 

Steve Lukather hivatalos weboldala