zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
fejlec_graf_zenesz.svg
Interjúk
Oláh Annamária színes világa ez a zenekar, ami bolgárul annyit jelent, Holdacska. A zenekar közel két éve fogant, azóta sikereket halmozott, dalokat, feledhetetlen koncerteket és közönséget, valamint egy készülő amerikai turnét is magáévá tett. És még lemezt sem jelentettek meg.

Oláh Annamária színes világa ez a zenekar, ami bolgárul annyit jelent, Holdacska. A zenekar közel két éve fogant, azóta sikereket halmozott, dalokat, feledhetetlen koncerteket és közönséget, valamint egy készülő amerikai turnét is magáévá tett. És még lemezt sem jelentettek meg. A képlet felborult, a siker talán tényleg kizárólag a zenén múlik? Ezt nem tudjuk, de a Holdacska ragyog!

 

 

Elsőként az érdekelne, hogy a Fókatelep lemezmegjelenése után relatíve nem sokkal hogyan került a képbe a Meszecsinka és miért volt rá szükség?

 

Oláh Annamária: Az élet hozta, két ember egymásra találásáról szólt. A sors, az utunk érezte szükségét annak, hogy megszülessen a Meszecsinka. Hosszú út van mögötte, mi haladunk tovább rajta.

 

Vegyük sorra a zenekar tagjait, ha lehet, ki mit csinált korábban, honnan érkezett zeneileg?

 

 

Biljarszki Emil: Annamari első zenekara a Fókatelep, közben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémiát végezte el jazz ének szakon. Én a Korai Öröm billentyűse voltam 15 évig.  Duóként indultunk, utána Görgényi Gábor ütőhangszeres csatlakozott hozzánk. Egy darabig Bordás Péter volt a basszusgitárosunk, aki többek között a Romano Dromból ismert, ebben a felállásban vettük fel az első 6 számos demónkat 2010-ben. 2010 őszére összeállt a mostani line-up. Az új tagok a berber-magyar Gozlan Fatima (fúvós és ütőhangszerek), aki sok zenekarban kamatoztatta a különleges stílusát, és az arab fundamentalista szakállú Tomor Barnabás, a jazz és a basszusgitár őrültje. Színes és nem hétköznapi társaság gyűlt össze, igyekszünk másoktól eltérő zenét csinálni, életérzést közvetíteni.

 

Gozlan Fatima: Én részemről többnyire autodidakta módon és külföldi mesterektől tanultam a népzenét, a magyar mellett, többnyire a Közel-keleti, ami vonz, s amivel már csaknem 10 éve foglalkozom. Rengeteg világzenei formációban megfordultam; Afro Magic, Khalifa, Zeusz Band, Jeszenszky István, Cabaret Medrano, Udrub, stb.

 

Tomor Barnabás: Én nem csak korábban, de most is játszom saját formációkkal, a Bass Loco-val és a Tomor Barnabás Trióval, és van egy Cover Band is, a Bad Mojo, amivel zuzós, rockos hangulatú koncerteket adunk. Fatimával is dolgoztam együtt, vendégeskedett a Bass Loco-ban is, hívott ide-oda, és így kerültem a Meszecsinkába 2010 augusztusának végén.

 

 

Gyakorlatilag alig több mint másfél éve kezdődött a zenekar története, de a világzenei élvonalban máris ott van. Sőt. Már az ország határait is feszegettétek, és most még messzebbre mentek. Mesélnétek mikor és miért mentek Amerikába?

 

Biljarszki Emil: Jelentkeztünk a Folkbeats tehetségkutatóra és megnyertük. A fődíj egy amerikai turné. Jó érzés volt olyan zsűri tagok építő kritikáját és bátorító véleményét hallani, mint Marton László Távolodó, Krulik Zoltán, Árendás Péter. A turné jövő tavasszal lesz, előre láthatólag 1 hónapig utazunk megállás nélkül. A szervezésért köszönet jár Magyar Kálmánnak, aki évtizedek óta fáradhatatlanul segíti a magyar zene kijutását Amerikába, de megemlítendő Dobi Gábor is, aki tudomásom szerint az egészet kiötlötte, a kanadai magyarok kulturális vezetője, Bede Fazekas Zsolt és mindenképp a Folkbeats két másik motorja, Rácz Mihály és Rupaszov Tamás neve is. Köszönet nekik!

 

 

Mit vártok egy ilyen úttól, azon kívül, hogy valószínűleg egy fontos epizódja lesz ez mindenki életében, de a zenekar szempontjából milyen reményeket fűztök a turnéhoz?

 

Biljarszki Emil: Amikor a Koraival játszottunk mondjuk egy kicsi foglalt házban valahol Európában, viccelődtünk: most már biztos befutunk!  Nem egy vállalat vagyunk, a minket szerető energia vezérel minket. Reményeket igyekszünk nem táplálni, tesszük azt, amit kell. Amerika biztos hasznos lesz és tanulságos, a többi úgy lesz, ahogy lennie kell.

 

 

Beszéljünk a zenéről, a bolgár, spanyol, angol zenei hatásokról! Elég messze állnak egymástól ezek a területek és „hangnemben” is keresni kell a közös nevezőt.

 

Oláh Annamária: A stílusok jönnek maguktól, nem tervezzük meg előre. Sok minden hatással van rám, pontosabban bennem mindenből van egy pici. Egy kicsit bolgár vagyok, egy kicsit spanyol, cigány, magyar... Hangulatok, érzések, színek, ezeket nem lehet egyfélekeppen előadni. Például, ha szomorú vagyok, és üvölteni tudnék tőle, akkor kiüvöltöm magamból, ahogy a flamenco énekesek, de ha csak egy kicsit pityergek csendesen, akkor halkan, lágyan, akár suttogva éneklem. És minden éneklési mód iszonyatos jó érzéssel tölt el és abszolút kielégítő.

 

 

A hangszerelés elég változatos, ezáltal a hangzás is nagyon színes. Kísérleteztek ezzel folyamatosan?

 

Gozlan Fatima: A zenekarban már több zenész is megfordult, de ez az a felállás, ami a Meszecsinka életében elhozta az igazi sikert. Köszönhető ez a feszes és pregnáns basszus groove-oknak és a bambusz és fafúvósoknak, melyek nélkül nem is lenne igazán világzene, amit játszunk. A világzenét lehet nagyon jól és nagyon rosszul is csinálni, akkor lesz jó, ha igazán mélyről szól és őszinte, szerintem a miénk azért tetszik egyre több embernek, mert természetesen jön belőlünk, mert a saját hangunkon szólalunk meg, s nem próbálunk utánozni senkit. Merjük szabadon használni a hangszereket, s ezáltal létrejön egy olyan zenei szövet, mely esztétikus a füleknek.

 

Biljarszki Emil: Igyekszünk nem játszani szokványos dolgokat, így is túl sok egyforma zenekar van. Az első demo még eléggé konvencionális, ott még azon flesseltünk, hogy írunk közös dalokat. Most már azon vagyunk, hogy érdekes zenét játszunk. Ebben fontos szerepe van a zenekar többi tagjainak is, mindenki beleadja magát.

 

 

A dalok mennyiben feldolgozások és mennyiben saját szerzemények?

 

Biljarszki Emil:  Annamariból minden zenei környezetbe pottyan ki valamilyen népdal. Ezeket többnyire nem szokványos feldolgozások, bár van olyan is. Van egy pár teljesen saját dal, ezek többnyire Annamari szerzeményei. Van, ami még vár arra, hogy megfelelő hangszerelést kapjon. Sok saját témánk van, amihez Annamari hol improvizál, hol dalt ír, hol létező népdalokból építkezik.

 

Tomor Barnabás: Jellemző inkább, hogy népzenei hatások, dallamok épülnek be a saját ötleteinkbe. Amikor én bekerültem a Meszecsinkába, már voltak kész dalok, amit Annamari és Emil írtak közösen, mi ehhez tettük hozzá a sajátos dolgainkat. Nem session zenészeket kerestek, hanem zenésztársakat, így hamar sikerült közös nevezőt találni. Az újabb dalokat már ennek a közös nevezőnek az eredményeképpen hoztuk össze.

 

 

Az ének gyakran egy dalban is több nyelven szól, ezzel is a hangzásnak és a hangulatnak áldoztok vagy egyszerűen csak a nemzetközi porondon is nagyobb eséllyel indultok így? Vagy a harmadik variáció: teljesen távol vagyok a megfejtéstől...

 

Oláh Annamária: Ahogy az előbb elmondtam…,  és hát a hangulat egy dalban többször változhat. (nevet)

 

Gozlan Fatima: Amikor egy számban több nyelven is megszólal az ének az a népek és népzenék közti párhuzamokat hivatott bemutatni, ezzel is érezteti, hogy milyen sok közös vonás van az egyes népzenei elemek között.

 

 

Én érzem csak, vagy eljött az ideje annak, hogy a zenekar saját lemezzel jelenjen meg hamarosan? Hogyan álltok ezzel a kérdéssel?

 

Biljarszki Emil: Ősszel nekiállunk. Várjunk kiadók, támogatók jelentkezését!

GT

http://www.meszecsinka.hu/