DW Collector’s Series Contemporary Classic
A dobokról szólva kezdjük a legszomorúbb hírrel: a piac legtöbb meghatározó szereplője nem jött el, a doboknál ez annyira súlyos volt, hogy mindössze három high-end gyártó termékeit lehetett megnézni, ráadásul ezek közül a DW-t és a Gretschet az európai disztribútoruk, a Gewa hozta el, így egyedül a Yamaha dobok voltak itt közvetlenül a gyártó jóvoltából.
A DW mellett a Gretsch is a Gewának köszönhetően volt látható
Nem volt itt a Tama, a Sonor, a Ludwig, a Mapex, a Pearl, de még a felsőbb kategóriákba az utóbbi években feltörekvő kínai Dixon sem. Az olyan kisebb minőségi gyártókról, mint pl. a Sakae, Canopus, Kirchhoff, Odery, Kumu, Craviotto meg ne is beszéljünk, közülük egyetlen egy sem volt itt, de nem volt sokkal jobb a helyzet az alsóbb kategóriában sem, ahonnan legfeljebb 4-5 gyártó lehetett jelen.
A kínai Peace még csak-csak előfordul itt-ott, van amerikai disztribúciója is és rendszeresen hirdetnek a különböző dobos felületeken, de a Tianjin Jinbao Musical Instruments Co. által előállított Mesről csak az igazi hardcore Musikmesse látogatók tudhatnak, hiszen a Jinbao ugyan már régóta kitartóan minden évben eljön Frankfurtba, de Európában működő disztribútora nincsen, és a weboldala is nagyjából értékelhetetlen. A korábban említetteken kívül ennek a két kínai cégnek voltak értékelhető dobfelszerelései a kiállításon.
A kínai Peace standja
Jinbao Mes, ízlésesnek nem mondanám, de azt azért meg kell jegyeznem, hogy megterveztek és legyártottak egy teljesen saját rack-rendszert az összes szerelvénnyel, ami nem olcsó játék.
Azok az idők már elmúltak, amikor a Yamaha egy egész csarnokot önállóan bérelt ki, de a cég továbbra is hű maradt a hagyományaihoz, így az idén is a többi kiállítótól elkülönített helyen, messze a legnagyobb területen jelent meg. Ahogy a bevezetőben említettem, a Gewán kívül a Yamaha gondoskodott arról, hogy legyenek felsőkategóriás dobok is a kiállításon.
Az örök klasszikus Recording Custom
Azzal együtt, hogy mennyire elszomorító volt a doboknál a felhozatal, mégis itt találkoztam az egész kiállítás egyik legüdítőbb és legelképesztőbb jelenségével, amihez foghatót még a 90-es években sem sűrűn láthattunk. A német Metal Drum Power egy elég nagy standon nagyon drága, nagyjából teljesen használhatatlan dobfelszereléseket állított ki, amelyek vastag rozsdamentes acélból és bronzból készültek. Egy 18”-as bronz nagydob 46 kg, a 14”-es állótom 21 kg, a három tomos shell set 96 kg, a tom tartót csak imbusz- és villáskulccsal négy csavart kicsavarva lehet leszedni a nagydobról... és az egész 10 000 Euróért már vihető is... illetve olyan nehéz, hogy sehogyan sem vihető. Amikor kérdeztem az egyébként nagyon kedves feltalálót és csapatát, hogy szerintük ezt ki fogja megvenni, akkor olyan választ kaptam, amin azóta is mosolygok: “Fogalmunk sincs, még annyira új a cég, hogy nem tudjuk, kik lehetnek majd a vevőink”. Erre nem tudtam mit mondani, máris a szívembe zártam őket. Ráadásul az acél dob nem is szólt rosszul, kerek, erőteljes hangzás, a fa testekhez képest sokkal egyenletesebb hangerő a tomok közt 8”-tól 14”-ig, és az egyik pergőjük az egyik legjobb volt, amit életemben hallottam.
Metal Drum Power
Metal Drum Power
A legnagyobb cintányér gyártók közül hárman is hiányoztak: a Meinl, a Zildjian, a Sabian, egyedül a Paiste volt jelen egy lehangolóan kis arokban a Gewa standján.
A török cintányér gyártók voltak az egyedüliek, amelyek mennyiségben és minőségben is a folyamatosságot biztosították. Minden ismert képviselőjük jelen volt, és az utóbbi évek során töretlenül őrzik a kiállítóterük méretét, miközben a többieké fokozatosan zsugorodik. A Turkish a cintányér gyártók – de talán az egész dobos csarnok – legnagyobb standján állított ki, amennyiben a Gewa több márka között szétosztott standját külön-külön számítjuk.
A Turkish standja
A Bosphorus stand
Az Istanbul Mehmet standja, a cég örökös endorserével, a modern dobolás egyik legfontosabb oktatóanyagának írójával, Rick Lathammel
Sajnos nem tévedés: az idén ennyi volt a Paiste
Az orosz Egorov & Dukhan szép színes tányérokat hozott el, amiket gyakorlatilag sehol nem lehet kapni, a cégnek weboldala sincs, de legalább itt voltak.
- Huszár Endre írása -
Folytatjuk...