zenesz_logo.png



A méltán sikeres és népszerű Bach hangszercsalád minden rézfúvós számára a minőséget, egyfajta hangzást és megbízhatóságot jelent. Ezek a típusok mind a klasszikus, mind pedig a jazz muzsikát játszó rézfúvósok körében egyaránt népszerűek.

 

 

Bach_1.jpg

A Bach márkanévre hallgató hangszerek sokáig elérhetetlennek bizonyultak, ugyanis a rengeteg kézi munkával készített darabok egy kezdő- vagy tanulóéveiben járó rezes számára túlságosan sokba kerültek. Ezt a problémát próbálták meg áthidalni a fejlesztők azzal, hogy olyan olcsóbb kategóriákat állítottak fel – természetesen hasonló minőségi előírások mellett -, amelyek átmenetet képezhetnek mind színvonalban, mind pedig árban a tanuló és a professzionális hangszerek között.

 

Évekkel ezelőtt elkészült ennek a családnak két gyönyörű tagja a jól ismert 300-as és 200-as modell és ehhez az idén még két testvér érkezett, a Buescher és a Bach Omega. Ha egyfajta sorrendet akarunk felállítani ezek között, akkor a kezdőknek ajánlanám a Bueschert, majd a 300-ast, a 200-ast, az Omegát a Stradivarius modelljeit.

 

Ebből is világosan kiderül, hogy mennyire nagy szükség volt ennek a két új modellnek a megszületésére, ily módon lett teljes a Bach trombiták palettája.

 

Az Omega trombiták tervezésében és kivitelezésében egyaránt a Stradivarius #37-es szolgált mintául. A kézzel formált korpusz, a Monel billentyűk a legalapvetőbb megoldások egy professzionális hangszeren. A befúvócső, amit az Omegára tettek, a Bach #25 modelljéről való.

BachOmegaTrumpetSmall 600x200.jpg

 

Először kézbe fogva a hangszert már a súlyából következtetni lehet arra, hogy hálás rezonanciával bír majd a megszólaltatásakor, nem sajnálták belőle az anyagot. Első benyomásom az Omegával kapcsolatban, hogy új, befújás előtt álló hangszerhez képest feltűnően biztos a hangindítás, könnyű eltalálni a hangokat. Nyersességét leginkább hangszínében tapasztaltam: a Bach hangszerekre egyébként is nagyon jellemző dús, közép tónus az én fülemnek kissé túlságosan is dominál. Hiányoltam a hangszínben azt a tömör, vastag magot, ami a mélyebb frekvenciák erőteljesebb jelenlétéből fakad. A „medium-large” átmérőjűre épített hangszertől kicsit vastagabb hangzást vártam, bár ez a klasszikus zenében való megjelenésben, valószínűleg még előnyére is válhat. (Hozzáteszem: egy új hangszer hangszíne, egy-két hónap rendszeres használat után óriási változáson megy keresztül.)

 

Elmondhatom, hogy a hangszer minőségében tökéletesen hozza azt a színvonalat, amit – a Bach családban elfoglalt, igen előkelő helyéhez mérten – az ember megkíván tőle. ( - )