Amati AAS23 alt szaxofon

Zenészmagazin | 2012. Április 18., Szerda 13:00

Minden hangszernél legfontosabb szempont a gang, egészen pontosan a hangszín. Erre az Amati AAS23 esetében nem lehet panasz. Határozott, kerek hangja van – sok mély tónussal -, amit különösen fontosnak tartok az alt szaxofonok esetében.

 

aas_23g.jpg

 

 

Nincsenek durva hangbeli elváltozások sem az alsó, sem a felső regiszter használatakor.

Külön említést érdemel a felső regiszter legteteje, ahol a hang épp olyan kerek és telt marad, mint a középső regiszterrészekben. A tisztaságra sem lehet panasz: alul, felül egyaránt kristálytiszta. Összefoglalva hangszín tekintetében túllépi árkategóriája minőségét.

 

Billentyűzete jól van elhelyezve a hangszertesten, könnyen kézre áll. A jobb kéz billentyűi különösen kényelmesek, nem állnak technikai feladatok útjába. A jobb tenyér peremének segédbillentyűi (E, C, Bé) is elérhetőek, az E fekszik kicsit mélyen, de ez a legtöbb szaxofonnál problémát jelent.

 

A balkéz kisujjbillentyűi a Selmer szaxofonok gördülékenységét, kényelmét idézik; a felső tenyérbillentyűk (D, Esz, F) szintén kényelmesek, nincs szükség „gumigyűszűk” használatára, hogy elérhetővé tegyük őket.

 

Két technikai megoldás azonban kényelmetlennek tűnik. Az automata „F” billentyű oldalról, zavaróan magasan és nagyon közelről nyúlik be a „H” fölé. A „G” billentyű pedig már szinte az „A” billentyű mellett van.

 

A fenti két technikai megoldás miatt a bal kéz tartása csak úgy enged gördülékeny játékot, ha ujjainkat minél nagyobb ívben hajlítjuk félkörbe, mert a „G” és „H” billentyűk csak így érhetők el precízen.

 

Nagyon jól tagolják a tengelyek a hangszer mechanikáját; egy tengelyről a lehető legkevesebb leágazás történik. Ez áttekinthetővé és könnyen javíthatóvá teszi a hangszert, növeli a gyorsaságát is, mert nehezebben jöhet létre olyan súrlódás, amely befolyásol több mechanikai részt egyszerre.

 

A hangszer teste nagyon masszív, de a mechanika sem tűnik olyan sérülékenynek és puhának, mint az utóbbi évtized hangszereinél általában.

 

A hangszer egyetlen szembetűnő hibája az illesztéseknél figyelhető meg. A nyak gyűrűje, valamint az alsó corpus illesztése a testhez hagy kívánnivalót maga után, de ne feledjük: nem egy milliós nagyságrendű csúcsmodellt tartunk a kezünkben.

 

A hangszer gravírozása szemérmes, de kellemes külsőt kölcsönöz. Az alsó „C”, ill. „H – Bé” kosár peremén is szép, levél mintára emlékeztető vésést találunk.

 

Kipróbálva a szaxofont úgy éreztem, hogy ülve kényelmesebb a fogása, mint álló helyzetben. Ha a pipa alsó élét az oktávváltóval egy vonalba állítjuk, ülő helyzetben a jobb lábunk mellé engedhetjük a hangszert, és nem kell elfordítanunk felsőtestünket. Álló helyzetben bátran állítsuk be úgy a pipát, ahogy a legjobban esik csuklóinknak a hangszer tartása, az oktávváltó engedi a korrekciót.

 

Játék közben csak kellemes meglepetések értek, a felhangok könnyen jöttek, a legfelső „Fisz” feletti hangok úgyszintén.

 

Összességében a modell nagyon jó benyomást tett rám, kiváló tanuló és zenekari hangszer. Pontosan azokban a dolgokban erős és biztos, ami a zenekari játéknál és a tanulásnál problémát jelenthet.

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.763167 másodperc.