Mi motivál benneteket, ennyi év sikeres fennállás után?
A közönség. Az, hogy sokan vannak, akik kíváncsiak ránk. Szerencsére jó formában vagyunk, és még mindig 2-2,5 órás koncerteket adunk örömmel. Szeretjük a koncert hangulatot és a közönségünket. Másrészt úgy gondolom, hogy amíg van mondanivalónk, addig vagyunk. A kifejezés vágya mindig inspirál bennünket. Beatzenekarnak tartjuk magunkat. Egy beatzenekarnak márpedig nem az a feladata, hogy érdektelen slágereket gyártson, hanem az, hogy valódi gondolatokat, tartalmat adjon a közönségnek akár zeneileg, akár szöveg szempontjából. Ez egy csodálatos adomány számunkra!
Közel 40 lemezt adott ki a Republic fennállása óta. Koncepció nálatok az, hogy minden évben új lemezzel jöttök elő?
Nem a mi koncepciónk volt ez korábban sem. Egyszerűen ezt diktálta nekünk az akkori lemezkiadóval kötött szerződésünk. Most ezen lazítottunk. A „Kimondom a neved” két év alatt állt össze, ennyi idő kellett nekünk ahhoz, hogy a mondanivalónkat kikristályosítsuk egy album formájában.
A Republic szövegek rendre nagyon erősek. Az új lemez szövegei hogyan születtek?
Ahogy az előző albumon, most is együtt dolgoztunk Wéber Ferenccel, aki egyébként Cipő egyik legjobb barátja, gondolatainak nagy értője volt. Nagyon régóta ismerjük őt, egyfajta „házi szövegírónk” lett. De nem csak ő írt szövegeket, egy dal erejéig Gerendás Péter és Gulyás Ferenc is közreműködött az albumon, illetve két nótának Patai Tamás szólógitáros írta a szövegét. Az „Ez az élet”-ben például az elbulvárosodott világ értékhiányosságát fejtegeti. A címadó dal lírája Wéber Ferenc barátunktól származik, a refrénben az én sugallatom is benne van. A "Mert álmodni szép" az én szövegem meg a "Nyakig a sárban" is. „…Csak szépen és bátran, egyenruhában Üldögélünk együtt nyakig a sárban. Van, akinek tetszik, hogy élek, Van akinek úgy tetszik ha félek! Van, aki parancsra vár, van, aki meg lőne már, ugye milyen egyszerű ez az élet…!” De a dobosunk, Nagy László Attila is írt dalt Wéber Ferivel, melynek az a különlegessége, hogy Halász Gábor gitárosunk énekeli el.
Hogyan fogadta négy éve a közönség az új felállású Republicot? Milyen érzés volt neked frontemberré válnod?
Jól fogadta. A közönségünk részéről megvolt a bizalom és az igény is, hogy legyen továbbra is Republic. Ékes bizonyíték erre az, hogy azóta két lemezünk is megjelent, amelyből a korábbi háromszoros aranylemez, dupla platinalemez lett, az utóbbi pedig – a „Kimondom a neved” – nemrégiben jelent meg.
Ami a legfontosabb, hogy a koncertjeinken a közönség töretlen szeretetét éreztük. Ugyanakkor nekünk és a közönségnek is szükségünk volt arra, hogy elteljen egy bizonyos idő, amíg összeszedtük magunkat. Voltak olyan barátaink, akik egy darabig képtelenek voltak eljönni koncertre Cipő halála után. Aztán eljöttek, és azóta rendszeresen járnak. Nekem is nagyon nehéz volt eleinte előadni azokat a dalokat, amiket Cipő énekelt, sokszor a könnyeimmel küszködtem. Mindannyiunknak túl kellett lendülnünk lelkileg. Emellett ének technikailag is rá kellett hangolódnom az új szerepkörre, és fizikailag is sokkal nagyon igénybevétel volt számomra az, hogy egyszerre énekelek és gitározok a színpadon.
A honlapotokon úgy definiáljátok magatokat, hogy lakossági beatzenekar. Mit értetek lakossági alatt?
Egy koncertszervező barátunkkal beszélgettünk egyszer, hogy az egyik rendezvényére elmehetnénk-e, és azt a választ kaptuk, hogy oda mi túlságosan lakossági zenekar vagyunk. Megkérdeztük tőle, hogy mit ért ez alatt, és a következőképpen definiálta: olyan együttes, amely falunapokon, nagy városi rendezvényeken szerepel. Ez annyira megtetszett nekünk, hogy mi azóta is büszkén felvállaljuk, hogy beatzenekarként, lakossági beatzenekar vagyunk. Büszkén vállaljuk, hogy olyan eseményeken szerepelhettünk, mint például a Kolozsvári Napok, ahol huszonkétezer ember előtt volt szerencsénk zenélni.
Hogyan látod a mai zenész generáció esélyeit, hogy olyan népszerű zenekarrá nőjék ki magukat, mint például a Republic?
A világ jelentősen megváltozott. Nem tudom, hogy egy zenekarhoz való kötődés tud-e olyan fontos lenni egy mai fiatalnak, mint amilyen számunkra volt. Nem tudom, hogy ez a mostani kor, ez a fogyasztói társadalom alkalmas-e arra, hogy olyan zenekarokat hagyjon felnőni, mint amilyen az Omega, a Bikini, az Edda, az Illés vagy éppen a Hooligans és a Magna Cum Laude. Sajnos úgy látom, hogy a média se ezt az irányt diktálja. Bár ne lenne igazam… 1990-ben, amikor mi kezdtünk még nem volt ilyen információ dömping, nem volt mobiltelefon, internet, YouTube. Kevesebb zenekar és kevesebb médiafelület volt, de koncentráltabb volt a figyelem, ezért nagyobb esélye volt akkor egy együttesnek arra, hogy valóban naggyá növekedjék, országos ismertséggel és valódi rajongói bázissal, koncertekkel. A rádióban ülve (Boros Csaba a Petőfi Rádió műsorvezetője – szerk.) rengeteg tehetséges fiatal zenekart látok, és nagyon remélem, ha más utakon is, de ők is megvalósítják az álmaikat, ahogyan mi is tettük.
Kámán Ildikó
A fotók az augusztus 27-i szatmárnémeti XVI. Partiumi Magyar Napokon készültek.
Republic „Kimondom a neved” koncert
Barba Negra Track
(1117 Budapest, Neumann János u. 2. / Rákóczi híd, budai hídfő)
2017. szeptember 1.
Jegyvásárlás:
http://track.barbanegra.hu/republic_20170901
https://www.facebook.com/republicegyuttes/?fref=ts