Mini interjú a zeneszerző, bandavezér, Takács Gergellyel. A lemez sokrétegű, érdekes anyag, tele szokatlan megoldással, összességében nagyon eredeti. Már a „boltokban” van, de mi jól kitárgyaltuk a háta mögött, meg benéztünk kicsit a kulisszák mögé is.
Hogyan jött létre az album (és nem a technikai részre gondolok)?
Az egész ott kezdődött, hogy valamikor másfél évvel ezelőtt, miután épp a sebeimet nyalogattam egy komolyabb, a zenekarban lezajlott tagcsere után, küldtem egy SMS-t Pintér István Attila “Jumbow” barátomnak, akiről tudtam, hogy ír verseket, dobjon át nekem pár szöveget, ha tud, mert szeretnék vele dolgozni. A többi történelem…
Neked a szövegre jön az inspiráció? Mármint az ihlet?
Nem feltétlenül, ebben az esetben többször volt olyan, hogy a szövegvázlat volt meg előbb, és azt gyúrtuk tovább, de volt fordítva is. Sőt általában passzolgattuk egymásnak a félkész dolgokat. De egy korábbi anyagunkon, a “Kincskereső kisködmön” újragombolt verzióján úgy dolgoztunk Lackfi Janival, hogy mindegyik dal teljesen készen volt, és arra passzintottuk a szöveget. Ott annyival azért könnyebb dolgom volt, hogy adottak voltak a témák és a hangulatok.
Itt viszont te/ti adtátok meg a témáját az egyes daloknak. Azok milyen ihletésűek? Van köztük kapcsolat?
A dalok írása alatt nem volt bevésett koncepciónk. Jumbownak eléggé sikerült eltalálnia azokat a hangulatokat, amiben éppen voltam, és aránylag rövid idő alatt ki is gurultak a dalok első verziói. Divatosan mondva, egy “Flow”-ban voltunk. Miután 5-6 dalt megírtunk közösen, kezdtem felfigyelni a dalok mögötti jelentések kapcsolatára. Simán fel lehet fűzni őket a veszteség megélésétől, a talpra állásig, egy szakítástól, az újabb szerelemig, vagy a gyásztól, a megnyugvásig tartó stádiumokra, amik szerintem ismétlődő körforgásban, minden ember életében jelen vannak. A lejátszási sorrend is ez alapján készült el, de nem akarok utólag ráhúzni koncepciót, lehet, hogy csak éppen ebben vagyok most...
Az Apnoé életében szinte folyamatos az átalakulás. Miben tér el ez, a mostani Apnoé a régitől, a korábbiaktól, a tagcseréken túl?
Azt hiszem, idén 20 éves a zenekar, amit Apnoénak hívnak, gyerekkori barátaimmal alapítottuk. Az évek során, nagyon sok jóbarát távozott és újak jöttek helyettük, a mindenkori műhelyünkben, különböző koncepciójú, de mindig újító szándékú zenék születtek. A legutóbbi, hosszabb időszakban nagyon rágörbültünk a népzene és a rockzene fúziójára, de már ott is, a későbbi anyagokban hanyagoltuk a népzene direkt megjelentetését.
Ez az anyag sokkal személyesebb hangvételű dalokat tartalmaz, az eddig megélt és tapasztalt zenék, élmények esszenciális kivonata. Ebben ott vannak a trükkös ritmikák, súlyos gitármenőzések, de a népzene és a versfeldogozások is. Nem utolsó sorban pedig, ebben a munkában játszópajtásunk volt Horváth Barnabás Botond, „Barnsz” (Hogy itt mindenkinek 4 neve van…) aki producere volt a daloknak és őrületes energiákat rakott bele, frissességet és egyediséget hozott a zenénkbe.
Melyik dal áll hozzád a legközelebb?
Mindig az utolsó bébi a legkedvesebb. Viccet félretéve, itt is, pont a legvégén szerzett dal. Amikor már úgy éreztük, hogy készen vagyunk a dalokkal, jött egyszerre egy hiányérzetünk, és akkor Jumbow elküldött nekem, egy már kész szöveget. Időközben, én is belekezdtem egy dallam írásába, megkaptam a szöveget és pont passzolt az elképzeléshez, egyáltalán nem kellett sem a szöveghez, sem a zenéhez hozzányúlni. Ez volt az „Éktelenkék”, amiben "megjegyzem magamnak az éktelen, kék eget!"
Az új albumból már adott ízelítőt a zenekar: a „Nemállat” című számukat tavaly ősszel, majd az Ady Endre előtt tisztelgő megzenésített verset, a „Héja-nász az avaron”-t a költő születésnapján mutatták be.
A lemez elérhető az alábbi online felületeken
Spotify: https://bit.ly/SziaBori_spotify
itunes: https://bit.ly/SziaBori_itunes
Google Play: https://bit.ly/SziaBori_googleplay
Deezer: https://bit.ly/SziaBori_deezer
Apnoé Facebook: https://www.facebook.com/apnoeband
[ -zm- ]