ZenészmagazinKarthago ünnep a teltházas Arénában

Zenészmagazin | 2019. Április 16., Kedd 18:00

Április 13-án teltházas Aréna koncerttel ünnepelte 40 éves fennállását a Szigeti Ferenc vezette Karthago, fotósunkkal mi is ott voltunk a koncerten...

krth 1863_700x.jpg

 

 

Négy évtized nem kevés, egy rockbanda életében pedig szinte példátlan, hogy tagcsere nélkül, folyamatosan ennyi ideig működjön és alkosson egy zenekar. Az alkotást esetükben azért említem, mert a Karthago minden tagja ír dalokat, minden tagja énekel, egyértelműen közös alkotómunkáról beszélhetünk. Talán ez, talán a humor – ahogy Takáts Tamás egy interjúban említette – az, ami lehetővé tette a hosszú évekig tartó együttmaradást.

 

 

krth 1738_700x.jpg

 

 

Rátérve a jubileumi koncertre, kezdéskor egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a küzdőtéren, és a felső szektorok is tele voltak, vagyis full teltház várta a zenészeket, akik az Újvilág szimfónia legismertebb tételéből elhangzó részlet, majd némi elefántdübörgés után bele is csaptak a jó háromórás koncertbe. Lenyűgöző hangerő, izgalmas színpadkép pirotechnikával, lézerrel, gőzfelhőkkel, háttérvetítéssel és persze a manapság már elmaradhatatlan hatalmas kivetítők, remek kameramunkával. Sorban jöttek a régebbi, klasszikus Karthago sikerek – Indulj tovább, Barátok nélkül, Senki lánya – de az újabb lemezekről is hangzottak el nóták. Így eljátszották a most megjelent Együtt 40 éve albumról a Valahol c. balladát, amit hosszantartó vastaps fogadott, ehhez a dalhoz egyébként már videoklip is készült.

 

 

krth 1712_700x.jpg

 

 

Szépen felépítve haladt a koncert, semmi unalmas üresjárat, volt, hogy Gidó (Gidófalvy Attila) ment ki frontba kicsit zúzni egy Gibson SG-vel, később Kocsándi Miki mutatta meg, milyen jól énekel (mintha eddig nem tudtuk volna) – ekkor Takáts Tamás dobolt. Az új lemez egyetlen instrumentális kompozíciója, a Szabadnapos szenvedély is előadásra került – Szigeti Ferenc Gibsonja szépen dalolt – majd jöttek a meglepetés vendégek.

 

 

krth 1872_700x.jpg

 

 

Bár a Blikk jóvoltából kiszivárgott – nekem mégis meglepetés volt: a zenészek „genetikailag jól összerakott gyermekei” (idézet Gidótól) léptek szép számban színpadra – Karthagino néven – és megmutatták, hogy nem is olyan nehéz egy Karthago számot jól elnyomni. Kedves ötlet, a közönség is díjazta, és tényleg keményen, ütősen eljátszották a Senkiföldjén c. nótát. Takáts Máté jelentős frontemberi kvalitásokat mutatott, de a többiek is rendesen tolták a rockot, és nagy tapsot kaptak.

 

 

krth 1982_700x.jpg

 

 

Következett az est legmelodikusabb része, egy akusztikus blokk, olyan dalokkal, mint az Érted élni, Mert szerettél, Harminc év után. Ez utóbbi szövegét az alkalomhoz illően Negyven év utánra módosították. A negyven év emlegetésének logikus folytatása volt a színpadra érkező hatalmas „40 éves” torta. Itt nem ért véget az ünneplés, mert B. Tóth László bukkant fel, és bejelentette, hogy az Együtt 40 éve album pár hét alatt aranylemez lett.

 

 

krth 2026_700x.jpg

 

 

krth 2066_700x.jpg

 

 

Az ünneplés után ismét keményen belehúztak a fiúk, előbb a Valóságrock hangzott el, majd a Dob mögül, ami alkalmat adott hosszabb-rövidebb hangszerszólókra, persze néhol poénra véve. Basszusgitár szóló – Kiss Zoltán Zéro gitárja pregnánsan, keményen szólt – szájharmonika szóló, gitár és ének válaszolgatás, közben Gidó megjelent parókában egy tangóharmonikával, „amilyen a nézésem, olyan a járásom” felkiáltással nem annyira virtuóz technikáját csillogtatta, inkább a közönséget énekeltette, utána Kocsándi Miki ért el komoly sikereket a közönség megénekeltetése terén, volt együtt dobolás Takáts Tamással, Gidó úttörődobra cserélte a tangóharmonikáját, visszajött a téma, és egy nagy „tuttival” ért véget a majd 15 perces nóta.

 

 

krth 2230_700x.jpg

 

 

Természetesen az utolsó blokkra maradtak a legnagyobb Karthago sikerek, sorrendben az Apáink útján, Az Áruló és az elmaradhatatlan Requiem. Mindegyik dalt hatalmas ováció követte, a közönség együtt énekelte a refréneket a bandával. Erre akkor volt igazán nagy szükség, amikor a Requiem végén az orgona lezárás utolsó akkordjainál egyszer csak elment az áram. A közönség nem zavartatta magát, többezren énekelték az „Ugye eljössz még” kezdetű sorokat. Hosszan kitartottak, majd lőn áram, a banda még elnyomott két ráadás dalt, és vége. 

 

 

krth 2418_700x.jpg

 

 

Úgy érzem, a Karthago méltón módon ünnepelte ezt a kivételes évfordulót, és az öt zenész legalább olyan örömmel és jó érzésekkel telve játszotta végig a közel háromórás koncertet, mint amilyen örömmel és boldogan fogadta őket a közönség. Aki szerette, szereti a Karthago zenekart, a kemény, de dallamos rockzenét, többszólamú vokállal dúsítva, bizonyára elégedetten távozott az Arénából. Hogy mi a zenekar titka, hogyan tudtak évtizedeken át együtt dolgozni, sőt még a 40. évben új lemezt, új dalokkal kiadni? Több oka is lehet, de talán az egymás és a zene iránti tisztelet. Lehet, hogy egy kicsit elcsépelten hangzik, de az idő, az elmúlt 40 év, őket igazolta.

 

Fotó

Sós Gábor
photo & graphic design
www.sosdesign.hu

 

[- tkeres- ]

 

További fotók: Facebook

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.164181 másodperc.