ZenészmagazinInterjú a Group’n’Swing zenekarral

Zenészmagazin | 2018. Április 06., Péntek 09:00

Egy zenekar, amely úgy működik, mint egy igazi szerelmi házasság. Fél szavakból is értik egymást a benne élők, tudják, kinek mi a dolga és feladata, és olyan figyelemmel-szerelemmel tesznek bele energiát és figyelmet, amitől 12 évük példaértékűnek mondható.

 

GS_700x.jpg

 

 

A szokásos kérdés év elején a "hogy pihentetek az ünnepek alatt?", de így márciusban milyen számvetést tennétek a tavalyi évetekről? 

 

Attila: Decemberben rengeteg felkérésnek tettünk eleget, ami jól mutatja, mennyire szeretik a zenénket. Szerencsére karácsonykor kaptunk pár nap pihenőt, így mindenki a szeretteivel tudott ünnepelni. Remek évet zártunk, hiszen a rengeteg koncert mellett sikerült tető alá hozni első, és terveink szerint nem utolsó koncertmusicalünket, a Holdfény mulatót is, Kovács Gábor Dénes rendezésében. A produkciót dupla teltházas előadáson mutattuk be a Városmajori Szabadtéri színpadon.

 

Réka: Nagyon ritkán szoktam összesíteni, de december végén megtettem. Lelkileg mélypontra kerültem, úgy éreztem, rengeteget dolgozom és elrohan mellettem minden, így az összes negatív dologra extrém módon ki voltam élezve. Végiglapoztam a határidőnaplómat, a telefonomban a fotókat és órákon át csak írtam és időnként pityeregtem jó és rossz dolgokon egyaránt. A nagy tanulság pedig, hogy az év végére el is felejtettem, milyen csodás évem volt és áldott az életem az összes drámával együtt.

 

Bálint: Én általában hazautazom vidékre édesapámékhoz, mert a nagyvárosi zűrzavar után jólesik a csendes kisvárosi karácsony. Nemcsak a szokásos koncertezés folyt tavaly, de sok rendhagyó buli is volt. Elégedetten nézek vissza, sokat és nagyon eredményesen dolgoztunk.

 

 

_MG_9962b-Edit_700x.jpg

 

A Maffia Swing táncegyütessel

 

 

Amikor a Holdfény Mulató tavaly augusztusi bemutatójára készültetek, mennyi időt vett igénybe a tánckarral való felkészülés? Hogyan teltek ezek a hetek-hónapok közösen?

 

Attila: Rengeteg időt. Az első zenei egyeztetések már hónapokkal a bemutató előtt elkezdődtek és több mint két hónapos intenzív próbaidőszak következett, gyakran napi 8-10 órás próbákkal. Szinte az első pillanatban kiderült, hogy mennyire egy nyelvet beszél a zenekar, a tánckar és a rendezőnk. Fáradságos, nagyon kemény, de végig vidám, jó hangulatú időszak volt a közös munka, a megpróbáltatások ellenére.

 

Réka: Kislány koromban arra vágytam, hogy egy nagy revüben énekelhessek és táncolhassak. Ez az álmot valósítottuk meg a Holdfény Mulatóval. Sosem volt ilyen hosszan tartó izomlázam. Nagyszerű volt látni, két összeszokott erős csapat hogyan teszi meg mind a szakmai, mind az emberi lépéseket egymás felé, hogy a bemutató napjára egy teljes egészet alkossanak. Minden percét imádtam.

 

Bálint: Én is imádtam, hogy kicsit a színház felé kanyarodunk. Abszolút próbapárti vagyok: a rögtönzés – akár koncerten is – csak akkor működik, ha van egy begyakorolt vázlat. Csodálatos volt a tánckar alázata, az elképesztő türelem, amivel irántam viseltettek, mert tudtam, hogy nem kímélem majd magam, de ez az odaadás, amit mindenkitől kaptam, szavakkal elmondhatatlan.

 

 

201801b_700x.jpg

 

 

 

Mit tanultatok magatokról ezalatt a próbaidőszak alatt? Határok, terhelhetőség, színészmesterség tekintetében?

 

Réka: A produkció minden tagja megtapasztalta a saját határait. Voltak feszült pillanatok, fáradt összezörrenések, könnyek közti összekacsintások, de a legtöbb nevetésből volt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy képes leszek ennyi szöveget megtanulni. A karaktert életre kelteni nem volt nehéz. Egyrészt Kovács Gábor Dénes a legjobb tanár, akivel valaha találkoztam, figyel a részletekre, minden mondatát testre szabja, nincsenek általános instrukciói, utat mutat a megvalósításban. Másrészről a főszereplő, Catherine és köztem rengeteg a hasonlóság, éppen azokkal a lidércekkel küzd nőiességében, mint amikkel én is néha. A táncosok sok emberséggel és türelemmel tanítottak bennünket. A főpróbán az egyik emelésnél éneklés közben beszorult a levegőm, reccsent egyet a bordám, majd elsötétült minden. Végigcsináltam a főpróbát, de másnap reggel az orvos gyakorlatilag eltiltott a tánctól. A tánckar még aznap délelőtt átkoreografálta az ominózus részt, hogy még véletlenül se legyen bajom.

 

Bálint: Nekem a tánc a mumusom, mert színházi ember révén bármilyen koreográfiát megtanulok, de idő kell hozzá. Ezzel, és a Maffiás srácok türelmével, segítségével eljutottam addig, hogy elhittem, táncos vagyok. Ezért őket terheli a "felelősség". Azt, hogy terhelhető vagyok, tudtam magamról, a három év alatt, amióta a zenekarban vagyok, először mentem el a határokig, mind fizikailag, mind lelkileg. De ezzel is több, erősebb lettem.

 

 

IMG_8933_700x.jpg

 

 

Koncertjeiteken a saját dalokon túl sláger feldolgozásokat is játszotok, a közönség ezeket is imádja, de vajon van-e "álom" művészvendég-jelöltetek, akivel igazán szívesen kipróbálnátok magatokat a színpadon?

 

Réka: Tavaly, amikor Kovács Katival énekelhettem közösen a Most légy férfi című saját dalomat, azt hiszem kimerítettem egy időre ezt a vágyamat és még most sem hiszem el, hogy megtörtént. Mint ahogy azt sem, hogy Fenyő Miklós margitszigeti jubileumi nagykoncertjén közösen énekeltünk vele egy dalt. Vagy, amikor Charlie-val közös műsort adtunk és a színpadra lépés előtt odaszólt nekem: „Egy órája még a Ridikülben néztelek!” Én még ebből az álomból sem ébredtem fel.

 

Bálint: Nem álmodozom, nem is tettem gyerekkoromban sem, de olykor eszembe jutott régebben is, mi lenne, ha gondolhatnék valamit és megtörténne. Akikkel énekelnék, sajnos már fentről figyelnek, így kényszerűen megúsztam ennek az álomnak a megvalósulását. Két név ugrik be biztosan: Freddie Mercury és Máté Péter.

 

Attila: Szerencsénkre a magyar zenei élvonallal már volt alkalmunk együtt dolgozni, de természetesen Michael Buble-val vagy Brian Setzerrel szívesen állnánk egy színpadon.

 

 

 

IMG_8860_700x.jpg

 

 

A két frontember meghatározó jelenség a színpadon, ők irányítják sokszor a produkciót. De beszéljünk a többi zenekari tagról is. Kik ők és miben mesterek?

 

Attila: Elsősorban a hangszerük mesterei. A zenekar megálmodója Péntek Tibor “Sas” (dob) okleveles építészmérnök, aki időt, pénzt, fáradtságot tett a zenekarba. Gyalog Zoltán (gitár), Lőrincz Ádám (zongora) és jómagam (harsona) több számot írtunk és hangszereltünk. De a többiek is kiveszik a részüket a közös munkából.

 

Réka: Mindenkinek megvan a saját szerepe, valakinek például több is jutott. Lőrincz Ádám időnként showman a színpadon, miközben dalszerző is, akárcsak Attila, Csík Tibor (trombita) pedig elképesztő szervező, nincs olyan munka, feladat, amit előbb-utóbb ne oldana meg, a legtöbb esetben ő töri az utat a zenekar számára. Molnár Peti (nagybőgő) írja minden koncertre az aznapi műsort, dallistát. Bakó Pisti (szaxofon) és Gyalog Zoltán a legtöbbet szólózó tagok a zenekarban. Nyikes Krisztián (trombita) jó fülű muzsikus, minden hamis hangot kiszúr, és mindig van nála papírzsebkendő.

 

Bálint: A színpadon néha tényleg csak földrajzi értelemben vagyunk előrébb Rékával. Például Lőrincz Ádám is énekel, az ő karaktere rendkívül egyedi: vicces, lehengerlő, valódi hangulatfelelős. Molnár Peti (nagybőgő) számomra egy klasszikus, régimódi gavallér, nem is igazán tudom a jelenben elképzelni, inkább a húszas-harmincas évek Amerikájában. A gitáros, Gyalog Zoltán visszahúzódó típus, bár a játéka abszolút nem ezt sugallja. Egy vezeték nélküli gitárral megnézném, ahogy kitombolja magát. A fúvós szekció pedig egy teljesen együtt mozgó csapat.


Mit gondoltok a közönségetekről? Van-e kedvenc városotok, és hol nem léptetek még fel itthon, de nagyon szeretnétek? 

 

Attila: Nekünk van a legjobb közönségünk. Egyik kedvenc eseményem a hódmezővásárhelyi orvosbál, ahol én hazai pályán játszom, hiszen évek óta mi vagyunk a házigazda zenekar. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon jó lenne egy önálló egész estés koncertet adni.

 

Réka: Én nagyon szeretek vidéken koncertezni. Mindig azt hiszem, hogy messze Budapesttől, azt sem tudják, kik vagyunk, aztán a koncerten mégis hangosan énekel velünk a közönség. Az emberek szeretik az igényes muzsikát és szeretik az őszinte vidámságot, ami a színpadról árad feléjük. Vannak nagyvárosok, ahová alig várjuk, hogy újra mehessünk és persze kisebb települések is tudnak meglepetést okozni, amikor őrjöngő sikerrel zárul egy-egy koncertünk. Külön öröm számomra, ha a Felvidéken koncertezünk, Dunaszerdahelyen, Komáromban, illetve Párkányban, a szülővárosomban, ahol idén két alkalommal is fellépünk.

 

Bálint: Mi abszolút a közönség felé vagyunk elkötelezve. Mindenképpen az a cél, hogy mozgásba hozzuk a hallgatóinkat. Egyszer végig vinnék egy Balaton körüli, tíz-tizenöt koncertes, két-három hetes turnét. Számomra a legszebb hely idehaza, mert víz- és Balatonimádó vagyok.

 

 

 

 

Milyen terveitek vannak idén? Lesz klip, lesz új dal, új lemez vagy esetleg kulissza-titkok film?

 

Réka: A Holdfény Mulató sikerén felbátorodva újabb előadásokat kötöttünk le. Három új videoklipet tervezünk idén, készülnek az új dalok, szinte egy lemeznyi.

Egy új műsorral is készülünk, ami különbözik majd a zenekar eddigi megjelenéseitől.  Kemény év elé nézünk, már most tudjuk, hogy rengeteg energiát igényel ez az év is.


Hihetetlenül szeret benneteket a közönségetek, rádióban hallhatók, televízióban láthatóak vagytok, nagyobb koncertjeitek előtt óriásplakátokról integettek, de van-e privát bakancslistátok? Olyan zenei élmény iránti vágyatok, ami után úgy érzitek, "művészileg célba értetek"?

 

Bálint: Nekem a megújulás fontos, zenekaron kívül és belül. Mivel klasszikus ének szakon végeztem, színházban, musicalekben játszom, nem hagyom kihűlni ezen affinitásaimat sem. A zenei több lábon állás bírható, ha megfelelően tréningezi magát az ember. Én ezen vagyok. Természetesen vannak vágyaim, az önismeret útján elkezdtem találkozni velük. Ha nem tudod, ki vagy, merre tartasz, addig igazából vágyaid sincsenek. 

 

Attila: Az hajt engem estéről estére, hogy minél jobb produkcióval álljunk ki a színpadra. Szeretném, ha egyre több külföldi koncertünk lenne, mert úgy érzem, ez a zene és produkció megérdemli, hogy minél több helyre eljusson a világban.

 

Réka: Nem vagyok benne biztos, hogy egy művész életében lehet ilyen célba érés, megnyugvás.  Inkább állomások vannak, ami után jön a katarzis, aztán ebből az újabb ötletek és lehetőségek születnek. Sosem szabad elfelejteni a saját magunk felé irányuló hálát. Ha ez megvan, akkor jöhetnek a művészi sikerélmények, mert enélkül csak a célba érés iránti vágy marad.


Ha egy szóval kellene kifejezni az életed sokszínűségét, mi lenne az? Lehet bármilyen kifejezés, a lényeg, hogy ami elsőre eszedbe jut, hiszen mindig az a legtalálóbb.

 

Attila: Szeretet

Réka: Kitartás

Bálint: Százlábú

 

http://groupnswing.com/
Facebook: https://www.facebook.com/groupnswing/

 

 

- Gönczi Dorka -

Az interjú a Zenész Magazin márciusi 2018/207. számában jelent meg.

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.133285 másodperc.