zenesz_logo.png



- NAGY ANITA - Az Apey & the Pea zenekar tíz éves múltra tekint vissza, de az utóbbi pár évben nőtte ki magát igazán, és még olyan közeget is meg tudott fogni, akik nem feltétlenül követték ezt a stílust korábban.

AAP 600.jpg

 


A zenekar tagjai Prepelicza Zoltán és Makai László, mi az énekessel, Áron Andris „Apey”-val beszélgettünk a jelenről és jövőről.

 

Az utóbbi pár évben igencsak meglódult az Apey and the Pea zenekar és talán még soha nem örvendett ilyen népszerűségnek, mint manapság. Ezen a vonalon haladva, mit terveztek és mit vártok 2019 évétől?

 

Rengeteg koncertet. A belföldi turnénk elég hosszúra sikerült, majdnem tizenhét állomásosra, abból még hátra van hét-nyolc buli, például megyünk az AWS zenekarral Romániába, utána tavasszal belföldön koncertezünk. Lesz egy fellépés Budapesten a Barba Negra klubban március 16-án, majd áprilisban indulunk az Ektomorf zenekarral egy nightlineres Európa turnéra, ami huszonöt nap utazást és koncertezést jelent day off nélkül. A nyári szezon tavaly húszállomásos volt és ez idén is kemény lesz, közben pedig írjuk a negyedik lemezünket. Sűrű lesz az év, az biztos.

 

Tudatos, hogy minél több helyen ott legyetek? A külföldi turnéval van különösebb célotok?

 

Nagyjából minden tudatos, amit csinálunk. Van egy fantasztikus menedzsmentünk, Marosi Niki vezetésével próbálunk építkezni és előrehaladni. Általában másfél-két évre tervezünk előre alsó hangon. Most lesz tíz éves a zenekar és mindig az volt az álmunk és célunk, hogy kijussunk egy Európa turnéra és külföldön játszhassunk.

 

 

AAP 700x.jpg

 

 

Hogy bírjátok a sok fellépést fizikailag és mentálisan?

 

Jól. Most vagyok 30 éves és úgy érzem magam, mint egy kiképzett katonai kutya. Az volt az álmom, hogy egy buszon aludjak, majd egy másik városban ébredjek fel és megmutathassam a közönségnek, milyen zenét és hogyan játszom, úgyhogy egy pillanatig sem ijedtem meg. Ugyanolyan lelkes vagyok, mint 14 évesen, amikor beszálltam az első zenekaromba. Ha pénzért játszanék, és olyan zenét képviselnék, amit nem igazán éreznék magaménak, akkor biztos belefáradtam volna.

 

Sok minden mással is foglalkozol, elég ha a Trillion zenekarra vagy az akusztikus önálló estjeidre gondolunk. Szerinted ez a sokféleség segít, hogy ugyanolyan lelkesedéssel zenéljél, mint régen?

 

Nekem ez már természetes. Soha nem volt olyan periódusom, hogy ne lett volna két-három zenekarom, sőt volt olyan is, hogy négyben zenéltem egyszerre. Persze ez azért nem mindenkinek való, kívülről egy jó hullámvasútnak tűnhet ez az élet, de nagyon kemény és sokszor nagyon nehéz. Nekem is voltak olyan pillanataim, amikor nagyon fáradt voltam, hiszen tavaly például 98 koncertet toltam le, de annyira szeretem, amit csinálok, hogy soha nem gondolok arra, hogy pihentessem. Vendéglátós voltam sokáig és tudom milyen az, amikor igazán keményen kell dolgozni, szabályok között és igaz hogy nincs sportautóm, de nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Boldog vagyok, hogy ez a munkám, és ha elfáradok, azt mondom magamnak, hogy na, akkor mi van, másoknak sokkal keményebb az élete.

 

 

023_700x.jpg

 

 

Említetted, hogy szükséges időnként meditatív állapotba kerülni, te hogyan töltődsz?

 

Elmegyek egy fürdőben egyedül, bezárom a telefont a szekrénybe, nem beszélek, és nem szól hozzám senki. Csak szaunázok és fürdök fél napot.

 

Korábban is sokan szerettek benneteket, de az utóbbi pár évben szinte robbanásszerűen megindult a zenekar. Szerinted miért tetszik annyira az embereknek a zenétek?

 

Sosem próbáltunk megfelelni senkinek és semminek, barátok vagyunk a zenekarban és szeretjük egymást, szerintem ez átjön az embereknek is. Amolyan családi érzetet kapcsolunk a zenéhez, amiért ugyanannyira rajongok, mint a rajongóink és ezzel szerintem nagyon könnyen lehet azonosulni.

 

Te kiért rajongsz? Milyen koncerten voltál utoljára, amire azért mentél, mert tényleg érdekelt?

 

Neil Youngért nagyon. Az A38-on lépett fel a Lionheart, egy nagyon jó hardcore zenekar, őket megnéztem élőben is.

 

 

top10_makai_laszlo_600x.jpg

 

 

A 2017-es lemezetek, a Hex elég brutális lett. Meneteltek tovább mélyebbre a sötétségbe az új albumon? Mikorra várható a megjelenés?

 

2020-ban fog megjelenni ez a lemez, most írjuk, és szeptember körül vesszük fel. Most először van az, hogy nem akarunk túlmisztifikált koncepciókba rángatott lemezt összerakni, hanem hármunktól a legkegyetlenebb hangulatú, legbrutálisabb lemezt szeretnénk megcsinálni, amit jelen pillanatban tudunk, és persze maximálisan a zenére koncentrálni. Egyelőre a háromnegyede van készen, amit heti szinten több alkalommal próbálunk, majd egyben feljátsszuk szeptember környékén.

 

Mesélnél arról, ki milyen részt vállal a lemez készítésében, hogyan zajlik nálatok az alkotás folyamata? Jól tudom, hogy te írod a dalszövegeket?

 

A szövegeket, a zene vázát, a gitártémákat és dalszerkezeteket én írom, majd ezeket megmutatom a többieknek és elkezdünk együtt, hárman dolgozni rajta a próbateremben, amíg össze nem érik. Amikor mindhárman érezzük, hogy na, ez az, akkor van kész a szám. Sokszor volt olyan is, hogy egy spontán jammelésből jött az alap. Nekem sokszor itthon jön az ötlet, amit felveszek vagy megjegyzem. Nem használunk semmiféle tempót vagy taktot a stúdióban, nem hangszerenként, sávonként vesszük fel a számokat. Nekünk mindig az volt a koncepciónk, hogy ami a próbateremben szól, azt rögzítsük és ehhez nagyon pengére és centire kell összepróbálni, mert elindul a felvétel, és ha elrontod, kezdhetjük elölről az egészet.

 

 

670A5409_700x.jpg

 

 

Neked mitől igazán jó egy szám?

 

Ha felmegy a pulzusom, izgatott leszek és mindig újra és újra meg akarom hallgatni. Megmozgat mentálisan és fizikailag is.

 

Csöpögtess egy kis infót arról is, hogy amikor elkezdesz zenét írni, hogyan látsz neki a gyakorlatban?

 

Nálam a zeneírás egy érzés, egy mentális dolog. Ha írni akarok valamit, és van hozzá hangulatom, hogy valami retek mocskot összehozzak a gitárral, elkezdek játszani és vagy jó lesz, vagy nem. Az akusztikus projektemnél máshogy működik, bármilyen tragikusan hangzik, ha valami borzalmas, rossz dolog történik az életemben és nagyon nem vagyok jól éppen, akkor automatikusan késztetést érzek arra, hogy kiírjam magamból. Ha valami nagyon jó dolog történik velem, ez akkor is működik. Ha megvan a szám, utána írom rá a szöveget. Ha nincs a szélsőséges érzelem, akkor nem jön az ihlet.

 

 

010_700x.jpg

 

 

Ti olyan zenekar vagytok, ahol a marketing, a grafika és dizájn nagyon működik, a Hex lemez borítója és elemei például gyönyörűek. Emellett rengetegen veszik a pólóitokat, hogy sikerült így ráérezni erre?

 

Olyan mintákat és artworköket akartunk mindig létrehozni, ami nekünk tetszik. Óriási mázli volt, amikor megismerkedtem Kókai Barnabással, aki elképesztően tehetséges grafikus és tetoválóművész, valamint egy zenekar énekese. Az ő tehetsége kapcsolódik össze a mi világunkkal és abból születnek ezek a cuccok. Nem tudatos, de egymást inspiráljuk és beletanultunk, hogy mit akarunk.

 

Említetted, hogy most voltál 30 éves, hogyan látnád szívesen magad újabb harminc év múlva?

 

Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok, akár csak megközelítem ezt a szintet és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült. Teljes nyugodtsággal, hátradőlve csinálok tovább mindent ugyanígy, amíg csak élek.

 

Az írás a Zenész Magazin 213. számában jelent meg.

Koncert fotók: Bodnár Dávid.

 

Update: május 11., Budapest Park - https://www.facebook.com/events/1040029796153012/