ZenészmagazinA Reis-Delmuth-Wiltgen Trió és Joshua Redman koncertje

Zenészmagazin | 2018. Március 16., Péntek 18:00

Őszintén megvallom nem sokat tudtam a luxemburgi Reis-Delmuth-Wiltgen Trióról, amíg a MOM Kult koncert kínálatában fel nem bukkant a nevük, igaz akkor is inkább a világhírű tenorszaxofonos, Joshua Redman nevére kaptam fel a fejem.

 

zm 4153_700x.jpg

 

 

Róla röviden annyit, hogy ő a szintén nagyszerű Dewey Redman szaxofonos fia, és már 1991-ben, 22 évesen első díjat nyert a Thelonious Monk International Jazz Versenyen, azóta pályája folyamatosan felfelé ível, olyan muzsikusokkal játszott, turnézott együtt, mint Pat Metheny, Dave Brubeck, Chick Corea, Herbie Hancock, Brian Blade, vagy Charlie Haden. Kétszer jelölték Grammy-díjra, karrierjét sikeres, máig aktuális saját albumok fémjelzik, elképesztően szép, meleg hangot fúj és a legkülönfélébb stílusokban otthon van.

 

Minthogy a Reis-Delmuth-Wiltgen Trió lemezeit nem ismertem, utána néztem a neten és tetszett, amit hallottam. Gondolok itt az olyan szerzeményekre, mint pl. a Straight Circle, vagy a Small Talk. Kíváncsi voltam, hogy ez a jazz-rockosan lüktető, akusztikus formáció hogyan szól élőben egy olyan szaxofonossal, mint Joshua Redman.

 

 

zm 4584_700x.jpg

 

 

 

A koncert nagyjából azt nyújtotta, amire számítottam, másfelől mégis maradt bennem hiányérzet – a többszörös ráadás és hosszantartó taps ellenére – de erről majd a később… Mindenféle konferálás nélkül követték egymást a trió szerzeményei, először talán a Where the Heart Beats című kompozíciónál szólalt meg Michel Reis zongorista. Sorban hangzottak el a trió 2013-as Reis, Demuth, Wiltgen és 2016-os Places In Between című albumainak darabjai. Joshua Redman az egész koncert alatt színpadon volt, és az összes számban játszott.

 

 

 

zm 4330_700x.jpg

 

 

 

A két albumról főként a zongorista, Michel Reis szerzeményei kerültek be a műsorba, de a bőgős Marc Demuth és a dobos Paul Wiltgen által jegyzett darabok is elhangzottak. Talán nem meglepő, de nem lehetett komoly hangulat, vagy stílusbeli különbséget felfedezni a sorjázó számok között, Michel Reis remek zongorajátéka, egyedi harmonizálása az összes kompozíción érződött, és ez talán nem is lenne baj. Azt el kell ismerni, hogy Reisnak sajátos, egyedi világa van, a témák frissek, melodikusak, helyenként líraiak, olyan elbeszélő jellegűek, ami mögé könnyű képeket, vagy akár egy filmet képzelni. Könnyen megjegyezhető, mégis érdekes dallamvezetés, néhol komolyzenét idéző harmóniamenetek és itt-ott már-már jazz-rockba hajló fordulatok, persze akusztikus változatban, majd húzós swing alapra elkövetett nagyszerű improvizációk, ezekből álltak össze az est darabjai. Joshua Redman kifinomult és ízléses játéka, gyöngyöző futamai szépen illeszkedtek a trió a kompozícióinak szövetébe.

 

 

zm 4501_700x.jpg

 

 

Összeszokottságról, egy állandó trió esetében felesleges beszélni, de érezhető volt, hogy Redman is évek óta játszik és turnézik a luxemburgi zenészekkel. Persze felvetődhet a kérdés, hogy egy ekkora sztár, mint Joshua Redman hogy kerül egy kevéssé ismert trió élére. Azt mesélte egy interjúban, hogy valahol Franciaországban hallotta először a Reis, Demuth, Wiltgen Triót játszani, és azonnal beleszeretett a zenéjükbe. Friss, modern, story-teller zenének aposztrofálta muzsikájukat, és nagyszerű komponistáknak tartja a trió tagjait. Olyannyira, hogy saját zenekarával is játszik néhányat a luxemburgi formáció szerzeményei közül, és elmondása szerint mindig nagy sikert aratnak vele.

 

 

 

zm 4488_700x.jpg

 

 

 

 

Egy akusztikus hangszereken játszó jazz zenekar esetében lehet, feleslegesnek tűnhet a hangosításról és megszólalásról beszélni, de a MOM Kult nem egy kis klub, hanem egy színházterem, ahol ez fontos. Ezen a téren nem volt okom panaszra, középen, majd egészen elől ülve egyben volt a hangkép, a zongora végig szépen, kiegyenlítetten szólt, néhol a mély hangok meglepően vastagon, ércesen szólaltak meg. A bőgő sound is rendben volt, ha kellett, kicsit átszólt a mixen, máskor stabilan kísért. A kondenzátor mikrofonnal erősített szaxofon hang minden lágéban természetes, élethű volt. Érdekes, hogy a trió felvételein a dob lényegesen keményebbnek, a lábdob konkrétabbnak tűnik, biztos bennem van a hiba, de nem értem, hogy náhány jazz dobos miért ragaszkodik koncerten az apró, hosszan szóló, kongó lábdobhoz.

 

Hamar eltelt az a nagyjából másfél óra, amit a Reis, Demuth, Wiltgen Trió és Joshua Redman a MOM Kult színpadán töltött. Volt egy kis bőgőszóló – Cross Country – hosszabb-rövidebb dobszólók – pl. Where the Heart Beats – nagyszerű szaxofon és zongora szólók – szinte minden számban – visszatapsolás kétszer, a második ráadásra tartogatták a trió „sláger-gyanús” Straight Circle című 6/8-os lüktetésű ópuszát.

 

Jó zenét hallottunk, valami mégis hiányzott. Talán nem is a zenéből, hanem az előadásból? Talán fáradtak voltak a zenészek? Talán nem volt jól felépítve a műsor? Talán az érződött, hogy hosszú kihagyás után játszott ismét együtt a trió és Redman?  A zseniális tenoros is kicsit egykedvűnek tűnt, csak néha mozdította meg a zene, egyedül a bőgős, Paul Wiltgen mosolyodott el párszor és feledkezett bele a játékba. Nem járták be a dinamika hegyeit, völgyeit, az egész egy kicsit sterilnek tűnt, a katarzis elmaradt, legalábbis számomra.

 

 

zm 4519_700.jpg

 

 

 

És mégis azt mondom, a Reis, Demuth, Wiltgen Trió jó zenét játszik, Michel Reis nevét – aki egyébként más formációkban is előfordul – érdemes megjegyezni, mert kiváló zongorista, nagyszerű komponista és fiatal, szerintem hallani fogunk még róla.

 

 

- tkeres -


A koncert a GetCloser Concerts szervezésében jött létre.

 

Fotó

Sós Gábor
photo & graphic design
www.sosdesign.hu


Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.392685 másodperc.