ZenészmagazinA 10 legfontosabb elektromos gitár

Zenészmagazin | 2019. December 31., Kedd 16:00

A tíz legfontosabb mérföldkő az elektromos gitár fejlődése során, a kezdetektől napjainkig.

 


Két ismert szakújságíró, Brad Tolinski és Alan di Perna „Play It Loud: An Epic History of the Style, Sound & Revolution of the Electric Guitar” című könyvében végigkövethetjük a világ legszexibb, legnagyobb hatású hangszerének nyolc évtizedes fejlődését. A könyv nyomán bemutatjuk a szerzők szerint legfontosabb 10 mérföldkövet az elektromos gitár fejlődéstörténetében, a megjelenéstől egészen napjainkig, a tökéletesen megalkotott rockgépezetekig.

 

 

 

 

1. Ro-Pat-In Electro A-25 „Frying Pan” (1932)

 

Ez az első valóban működő, tömörtestű elektromos gitár, ami kereskedelmi forgalomba került. Bár inkább a steel gitár ősének tekinthető, és ölben tartva játszottak rajta, de horizontálisan, a testnél tartva is használták. A Ro-Pat-In céget hárman alapították, Beauchamp gitáros, feltaláló, a svájci származású Adolf Rickenbacker, akinek a neve bizonyára ismerős, és Paul Barth. A Frying Pan (Serpenyő, palacsintasütő) bizarr becenév pedig a hosszúnyakú, kerektestű fazonnak köszönhető.  A gitárok öntött alumíniumból, két változatban – A22 és a hosszabb a 25 – készültek.

 

 

 

2. Gibson ES-150 (1936)

Az első kereskedelmileg is sikeres elektromos gitár a Gibson ES-150 példátlan ismertségre tett szert, amit elsősorban annak köszönhetett, hogy a kor prominens gitárosai Eddie Durham, Floyd Smith és legfőképpen Charlie Christian játszottak rajta. Charlie Christiant sokan az elektromos jazzgitározás megteremtőjeként tartják számon. A kevéssé izgalmas „ES” típusnév az Electric Spanish rövidítése, a „150” pedig a 150 dollárra utal, amennyibe a gitár és a vele együtt „csomagban” árult erősítő került. A 16” széles, domború tetőlappal készülő gitáron Walter Fullernek, a Gibson tervezőmérnökének forradalmian új hatszög alakú hangszedőjét helyezték el a nyaki pozícióban. Minthogy az ES-150 elválaszthatatlan a ’30-as évek legnagyobb gitárlegendájától Charlie Christiantól, Fuller találmánya Charlie Christian pickup néven vált ismertté.

 

 

 

3. Fender Telecaster (1951)


Az első kereskedelmileg sikeres tömörtestű elektromos gitár. Az egyszerű, mégis hatásos dizájn és fényes single-coil hangzás forradalmasította az elektromos gitárgyártást és a populáris zenét. A gitár először Fender Broadcaster néven került forgalomba, de a Fender cég kénytelen volt átkeresztelni a gitárt, mert a Gertsch bejelentette elsőbbségi jogát a Boradcaster névre. A Tele hangzásának titka a testen átmenő húrozáshoz készült húrlábban, és a lábba beépített ferdén elhelyezett single-coil pickupban rejlik, ami jól kiemeli a hangszer természetes magas hangjait. Nem lehet véletlen, hogy apró változtatásokkal több mint 60 éve változatlan népszerűségnek örvend a Tele.

 

 

 

4. Gibson Les Paul (1952)

A zseniális polihisztor és remek gitáros Les Paul (Lester William Polfuss) és Ted McCarty közös munkájaként született hangszer volt az első tömörtestű elektromos gitár, amit a Gibson Guitar Corporation készített. A domborított fedlap, a klasszikus szimmetrikus fej, nyak ragasztással történő rögzítése, a fogólap díszes berakásai mind a Gibson szaktudását dicsérik. Az első Les Paul Gold Top modelleket 1958-ban a Les Paul Standard váltotta le, majd 1961-ben a Les Paul csökkenő eladásai miatt a legendás modell gyártását leállították. Jött helyette a vékonyabb, „modernebb” SG, de ez egy másik történet.

 

Az ikonikus hangszer azonban megmenekült, minthogy az amerikai Mike Bloomfield blues gitáros, és több brit rock gitáros, így Keith Richards, Eric Clapton, Peter Green és Jimmy Page a késő hatvanas években elkezdetek Gibson Les Paulon játszani, ami rákényszerítette a gyártót a modell további gyártására.

 

 

 

5. Gretsch 6128 Duo Jet (1953)


Amikor a Fender és a Gibson már nagyban ontották a tömörtestű elektromos gitárokat, a Gretsch 1953-ban a csillogó Duo Jet modellel válaszolt.  A gitár 253 dolláros ára csak öt dollárral volt több, mint a Gibsoné. A Gretsch népszerűségének növelésében a legfontosabb figura talán a sztár country-zenész, Chat Atkins volt, akinek elsőként ajánlották fel saját hangszersorozatát. Valójában a Duo Jet nem is igazi tömörtestű hangszer, a belseje félig üreges, a test anyagát mahagóni adja, amire vékony juharborítás került. Ezt a fedlapot az első modelleken a Gretsch dobüzemében használt csillogó fekete műanyag réteggel rejtették el. Később csillogó ezüst (Silver Jet) és más színekben is kapható volt a két DeArmond single-coil hangszedővel szerelt gitár.

 

 

 

 

6. Fender Stratocaster (1954)


Ismét egy legenda, amelyről – fentebb említett társaival együtt – könyvtárakat megtöltő irodalom áll rendelkezésre, vagyis egy bekezdésben csak, mint a gitártörténelem fontos mérföldkövét tudjuk megmutatni. A Telecaster sikere után Leo Fender meglehetősen gyorsan bemutatta a gitár méltó vetélytársát, a Stratocastert. Ez volt az első elektromos gitár, amely három hangszedővel, és rugófeszítésű tremolórendszerrel büszkélkedhetett. A Strat elegánsabb, szexibb, volt, mint a szerény megjelenésű, faragott téglalap-szerű Telecaster. Testhez simuló ívelt kialakításával, a felső fekvések elérését megkönnyítő double cutaway fazonjával és színkínálatával azonnal olyan gitárosok kedvencévé vált, mint Buddy Holly és Ritchie Valens, vagy később Jimi Hendrix és David Gilmour. A Strat karrierje gyakorlatilag azóta is töretlen…

 

 

 

 

7. Rickenbacker 360/12 (1964)


Ezt a modellt használta George Harrison az 1964-es „A Hard Day's Night” című filmben és olyan legendás Beatles felvételeken, mint a „You Can't Do That,” „I Should Have Known Better,” „I Call Your Name,” „Ticket to Ride” és az „If I Needed Someone”. A 60-as évek során a 12 húros elektromos gitár hangja szerves részévé vált a Beatles hangzásának.

 

A 360-12 modell az üreges testű 360 alapján készült, különleges alakú feje, amit Dick Burke tervezett, és amiben keveredett a klasszikus gitárok fej kialakítása az elektromos gitárokéval, lehetővé tette, hogy mind a 12 húr elférjen egy hagyományos méretű fejen. „Ez az egyetlen 12 húros gitár, amit részegen is be tudsz hangolni” – viccelődött egyszer Harrison. Ezt a modellt használta a 60-as évek egyik legnépszerűbb amerikai rockzenekara, a Byrds is.

 

 


8. Van Halen Frankenstein (1975)


Amikor a korai 70-es években a Fender és Gibson gitárok minősége a cégek gyártási költségeinek visszavágása miatt finoman fogalmazva, nem volt már a régi, egy elégedetlen fiatal, Edward Van Halen saját kezébe vette a dolgot és megépítette saját hangszerét. Az általa kedvelt gitárok alkatrészeiből és összetevőiből Van Halen saját elképzelései alapján egy gyors játékra tervezett gitárt hozott létre, ami olyan fiatal gitárosok ezreit inspirálta, mint Steve Vai és Randy Rhoads, nem is beszélve a gitárkészítőkről.

 

A gitár Strat alakú teste kőrisből készült, kétrétegű csavarozott jávorfa nyak, 25 ½ inches menzúra, vörös lakkozás, melyet fekete-fehér csíkok díszítettek, voltak a legjellemzőbb vonásai az egyedi hangszernek. A húrlábnál módosított Gibson PAF humbucker, a nyaknál egy Mighty Mite single coil pickup, speciális bekötés és egyetlen hangerőgomb képezte az elektronikát. A tremolós húrláb előbb Fender volt, amit később Floyd Rose-ra cserélt Van Halen.

 

 

 

9. Paul Reed Smith Custom (1985)


Paul Reed Smith volt a másik fiatal fickó a hetvenes évek közepén, akit bosszantott az amerikai gyártású gitárok minőségromlása. Smith először egyedi gitárokat készített, melyeket olyan szupersztároknak adott el, mint Peter Frampton, Ted Nugent és Carlos Santana. Később kapcsolatba került Ted McCarty-val, a Gibson korábbi elnökével, akinek a nevéhez olyan modellek fűződnek, mint az Explorer, az ES-335 és a Flying V. McCarty Smith mentora és tanácsadója lett, így juthatott el odáig, hogy 1985-ben létrehozta a PRS Guitars céget. Smith célja az volt, hogy egyesítse a klasszikus Gibson és Fender jellemzőket, a legmodernebb fejlesztéseket és prémium kategóriás anyagokat egy hangszerben, és a hangszer elkészítése a legmagasabb mesterségbeli tudás követelményei szerint történjen.

 

 

 

10. Ibanez JEM (1987)


Amikor az Ibenz JEM-et bemutatták, valóságos meglepetés halmaz volt újításaival és vad ötleteivel. Steve Vai elgondolásai alapján a japán tulajdonú Ibanez gyár készítette el, a leggyorsabb zúzógép címre aspiráló modellt. Mélyen bevágott cutaway formájával, egyedi humbucker-single coil-humbucker pickup kombinációjával, 24 érintőjével, lehetetlenül vékony nyakával, „bolond biztos” jack csatlakozójával, az első lebegő tremolójával és a védjegyének számító monkey grippel – a test felső részén kivágott fogófüllel – egyike a legérdekesebb és kereskedelmileg legsikeresebb hangszernek az elektromos gitárok piacán.

 

[ - tkeres - ]

 

Forrás: Brad Tolinski & Alan di Perna - „Play It Loud: An Epic History of the Style, Sound & Revolution of the Electric Guitar”, Tony Bacon – The Ultimate Guitar Book, Terry Burrows – Guitar Family Trees

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.727340 másodperc.