SOLTÉSZ REZSŐ - Exkluzív Skype interjút készítettünk a New York Cityben élő és dolgozó Andrew Bartával, vagyis Barta Andrással, aki a Tech 21 cég megalapítója, tulajdonosa, motorja, főtervezője és olyan sztárok használják az effektjeit, mint Richie Kotzen vagy Geddy Lee.

Gratulálok a céged kerek évfordulójához, ami a harmincadik. Megnéztem az interneten, 21 alkalommal írtunk a Tech 21-ről és a barátságunk körülbelül 2011-re datálódik. Hogyan emlékszel vissza erre az eltelt 30 évre?

Kezdetben a mostani forgalmazónk, a Sound Service előtt volt egy-két kisebb cég, akik forgalmazták a Tech 21 termékeit Magyarországon, de nagyon kicsiben, mert ugye nem éppen az olcsó árkategóriába tartozunk. Magyarország kis ország, és ilyen kicsiben nem nagyon kifizetődő az ilyen eszközök forgalmazása. A Sound Service azért jött jól, mert ők nemcsak Németországban, hanem számos környező országban is forgalmaznak, ezáltal sokkal jobbak a szerviz lehetőségek, hatalmas raktáraik vannak pl. Berlin környékén is, ezért most nagyon jól működik a dolog.

Hogyan emlékszel vissza, a kezdetekre, mi volt az ötlet, amivel elindult a Tech 21 amerikai sikere?

Fiatalabb koromban játszottam egy zenekarban, 19-20 éves lehettem, majd kimentem Németországba egy német vendéglátó-zenekarba játszani, utána kijöttem Amerikába, és itt is számos zenekarban játszottam. Amikor stúdióztunk, az mindig nehézkes és drága volt, mert órára béreltük a stúdiót, és mire beállítottuk a hangzást, már le is telt az időnk. Szerettem volna valamit, ami sokkal gyorsabb, csak be kell dugni és már lehet is felvenni a gitárt. Így jött a SansAmp ötlete. Már Magyarországon is ezt pedzegettem, mert akkor is már torzítókat gyártottam magamnak, de foglalkoztam erősítőkkel is. Minden erősítő tud torzítani, ha feltekered, de másképpen torzít, mint egy torzító pedál. Ezt kutattam, fejlesztgettem, javítgattam az első torzítómat, amíg el nem készült az első prototípus, a 80-as évek közepére.  Ebben már hangszóró szimulátor is volt, így a teljes hangzás megvolt.

Az első Tech 21 hirdetés

Akkor éppen technikusként dolgoztam több hangszerüzletnek, és megmutattam ezt a prototípust a Mick Jonesnak, a Foreigner gitárosának, és annyira tetszett neki, hogy vissza sem akarta adni.  Levelet írtam egy csomó cégnek, tárgyaltam például a Gibsonnal is, de senki nem akart a SansAmp-ba beszállni. Mindenki visszautasított, azt mondták, hogy hogyan lehet az, hogy nekem ilyen ötletem van, és más még nem gondolt erre. Nem maradt más, elkezdtem egyedül gyártani. Csináltam három darabot, és elvittem a Sam Ash-be, a 48. utcába, Manhattanbe, hogy el tudják-e adni. Kérdezték, hogy mennyit akarok érte kapni. Mondtam, hogy 350 dollárt, és elájultak, mert a ’80-as években még nem voltak effektek ilyen áron, ez volt az első butik pedál, erre is büszke vagyok…

Hogy definiálnád azt, hogy butik pedál?

Úgy hogy kis mennyiségben készül, házilag, vagy manufaktúrában, de kiváló minőségű pedál. Most már tele van a piac az ilyen pedálokkal, van, ami több ezer dollár. Lényeg, hogy a bolt végül kirakta a kirakatba, és abban maradtunk, hogyha eladják, kapok százalékot. Másnap már el is adták a Deaf Lepardnek, és a harmadik nap pedig a Kissnek. Azt mondták, hogy ezek szerint ebben van valami fantázia, és kértek még 6 darabot. Így indult el. Fel kellett vennem egy embert, és így kezdődött el a cég, lépésről-lépésre. Ami pénz bejött, mind vissza lett forgatva.

Andrew Barta és Les Paul

Értem, de ez New York-ban volt, mennyi időbe tellett, míg megismertek Amerikában és külföldön?

Pár év. Amikor valamit jól el lehet adni, akkor ők jönnek utánad, amikor meg nem, akkor neked kell utánuk menned. Azt történt, hogy beraktam egy kis hirdetést a Guitar Player magazinba, és pár hét múlva már hívtak Angliából, hogy őket érdekli, és szeretnék forgalmazni. Persze az nem egy hátrány, ha New York Cityben vagy, mert ha ezt Budapestről intézem, akkor nem valószínű, hogy Angliából rögtön felhívnak.

Apropó, tudod, hogy itthon mennyit forgalmaznak a Tech21 termékekből?

Nem tudom fejből, de nagyon keveset, dollárban maximum 10-20 000 dollár lehet. Amerikában és Németországban viszik a legtöbbet, nekem csak azért fontos a hazai eladás, mert ott születtem, ott éltem le az első 20 évemet, és tudod a következő 40 éve nem annyira számít, mint az első húsz.

Ma hogy áll az üzem, hová fejlődött 30 év alatt? Mennyien vagytok, mekkora területű a gyár?

Az a helyzet, hogy a nyomtatott áramkörök, amin az elektronika van, géppel készülnek, de nem nálunk, hanem egy közeli üzemben, ott ezek a több millió dolláros gépek napi 24 órában mennek, mert csak így kifizetődő. Ezeket a gépeket nekünk nem éri megvenni, ezért készül náluk, de mi teszteljük, és nálunk kerülnek beépítésre. Mi ellenőrizzük a minőséget, a végső tesztet pedig zenészek végzik. A fő technikusom is zenész, de van itt még vagy öt zenész, akik a teszteléseket végzik, ezáltal jó a társaság.

Beszéljünk számokról, hány alkalmazottad van?

Elvem, hogy maximum 20-21 ember legyen – az utóbbi 20 évben körülbelül mindig ugyanennyi volt – mert az olyan, mint egy család. Greg Meckie nagyon jó ismerősöm, keverőket csinált, egy időben kezdtük, de az ő cége hatalmas lett, és többször mondta, hogy én csinálom jól, mert ő már nem tudta a saját céget vezetni. Nekem a Tech 21 nemcsak munka, hanem hobbi, örömömet lelem benne. Ha bizonyos létszám fölött vagy, akkor már túl nagy vagy. Meetingek, meg zakóban kell járni, nekem ez nem szimpatikus, és soha nem törekedtem arra, hogy megnöveljük a céget.

Ha jól értem, akkor ez az a szint, ami neked ideális, ez az, ami téged lendületben tart?

Pontosan így van, és az az igazság, hogy 15-20 éve el tudtam volna menni nyugdíjba, ha ez lett volna a célom, de nem ez volt. A kis létszám nem gátolja a normális bevételt, a világ minden részére eljutnak a termékeink, olyan országokba is, amire nem is gondolnál, így például Törökországban és Thaiföldön is van képviseletünk. A kis létszám nem jelent szűk keresztmetszetet, most már vannak olyan árucikkeink, amit csak tervezek, és nem is veszünk részt a gyártásában. Koreában kezdtünk el gyártatni végerősítőket, basszuserősítőket, mert már nem kifizetődő Amerikába gyártani erősítőket, olyan magas lenne az ára. Mivel nem itt gyártjuk, ezért nem is kell több embert felvennem. Ugyanúgy Tech 21 a márka, persze rá van írva, hogy Made in Korea. Úgy találtuk, hogy Koreában jobb minőséget készítenek, mint máshol. Például az ESP is gyárt gitárokat Koreában, nekem is van több, nagyon jók, amíg kínai gitárhoz hozzá nem nyúlnék.

Itthon van egy olyan trend, hogy gitárerősítők – fej + láda, vagy kombó – lassan háttérbe szorulnak és helyette jönnek a különféle gitár effektprocesszorok, akár közvetlenül a PA rendszerre kötve, akár egy aktív ládához. Te hogy látod, ez van Amerikában is?

Ugyanígy látom. Ez a folyamat már régebben elkezdődött itt, ezért mi is abbahagytuk a hagyományos gitárerősítők gyártását. Viszont gyártjuk a Power Engine 200-at, amihez effekt processzorokat lehet csatlakoztatni, és így komplett erősítő lesz belőle. Ez egy végfok és hangszóró kombó, ez is Koreában készül. Nagyon sokszor már a klubok biztosítják ezeket a végfokokat, és nem kell sok cuccal utazni, csak viszed a gitárt és az effekt processzort. A FlyRig is ezért készült, befér a gitártokba, és ott van a hangzás nálad. Akár a PA-be is bedughatod, és még ha a gitárerősítő nem is olyan jó a színpadon, de hallod magadat, és a közönség már a jobb hangzást hallja.

Richie Kotzennel hogyan jött létre a kapcsolatotok és hogyan tudtátok megcsinálni az OMG Signature pedált?

Majdnem minden zenésszel úgy jöttünk össze, hogy használják a cuccunkat, és általában a technikusuk hív fel valamilyen kéréssel, kérdéssel, Richie Kotzennél ez másképp volt. Vannak kedvenc zenészeim, és Richie az egyik ilyen, de nem ismertük egymást. Amikor megláttam a YouTube-on egy élő koncertjét, olyan tökéletesen énekelt és gitározott, hogy esküszöm, a könny folyt a szememből. Nagy hatással volt rám. A lemezeken szinte minden hangszeren ő játszik, ő írja a zenét, a szöveget, annyira zseniális, hogy megkértem az artist relation emberemet, hogy vegye fel a kapcsolatot az ő menedzsmentjével, és kérdezze meg, lenne-e szüksége valamire. Jött a válasz, hogy igen, delay-t keres, és ha van nekünk, szívesen kipróbálja. Természetesen rögtön elküldtük, nagyon tetszett neki, és elkezdte használni. Egyre többet dolgoztunk vele, gyakran beszéltünk telefonon, akkor egy Marshall 18 W-os kombót használt, én pedig jól ismertem ezeket, mert régen javítottam ilyen erősítőket. Sok tanácsot tudtam neki adni, és lassan kialakult egy barátság kettőnk között.

Egyszer mondta nekem, hogy Andrew, van egy ötletem, mit szólsz hozzá? Készítettem egy házat, amibe beraktam a pedálokat, amiket használok, beraktam a torzítót, delay-t és a többi pedált is. Elküldött egy fotót, hogy tudnék-e ilyesmit csinálni. Azt válaszoltam, hogy érdekes, mert én is gondoltam már ilyesmire, ami egy multieffekt, de benne van a SansAmp is, hogy lehessen direktben PA-hez vagy erősítőhöz is csatlakozni. Elkészítettem egy prototípust, tetszett neki minden rajta, de a torzítót szerette volna még hangolni. Az első torzító, ami elkészült, nem volt teljesen olyan, mint amit szeretett volna, így végül hat különböző változat készült, mire rábólintott. Olyan a hallása, mint egy denevérnek, meghallja, hogy szimmetrikus vagy aszimmetrikus a torzítás, páros vagy páratlan harmonikusok szólnak. Be kellett a torzítót hangolnom, hogy pontosan olyanak legyenek az arányok, amit ő szeret. Így készült el először az OMG torzító pedál, és miután rábólintott, ez került a FlyRig multieffektbe. Évekig használta, és most készült el a FlyRig második változata a V2, amit januárban mutattunk be a NAMM Show-n.

Geddy Lee és a SansAmp YYZ

Fogalmazhatunk úgy, hogy te a fő csapásirányokat találod ki, adott esetben a finomhangolásokat is elvégzed, de az elektronikai részletek tervezése is a te munkád?

Néha kisebb dolgokat kiadok, például ha megterveztem egy áramkört, akkor a nyomtatott áramköri lapot kiadom. Van digitális tervezőnk is, aki a digitális kapcsolásokat megcsinálja. Magát a koncepciót, és hogy hogyan megy végig a jelút, azt én tervezem, mert ez a lelke az egésznek. Ami a hangzással kapcsolatban van, azt csak én tervezem és egyedül, mert abban sok titok is van, amit nem nagyon szeretnék kiadni másoknak.

Tudjuk, hogy az analóg hangzás szerelmese vagy, de mi a véleményed az egyre jobb digitális multieffekt processzorokról?

Ezek minden évben jobbak, de miért jobbak? Mert egyre közelebb kerülnek az analóghoz. Az analógot nem lehet megverni, mert végtelen a felbontása, míg a digitálisnak csak egyre növekszik a felbontása, bár tényleg fantasztikus dolgokat tudnak vele csinálni. A koncertzongorát tudnám példának felhozni, akármennyire jó egy digitális zongora, még mindig nem olyan, mint egy koncertzongora. Egy laikus lehet, hogy nem tudja megkülönböztetni, de egy profi zenész azonnal meghallja a különbséget.

Mit lehet tenni azért, hogy a Tech 21 termékei annyira ismeretek legyenek itthon, mint szerte a világban?

Gyakran jövök haza, általában kétszer egy évben. Készült néhány magyar videó is rólunk a YouTube-ra, de tisztában vagyok azzal, hogy nem fogok itthon ezrével pedálokat eladni. Nem minden a pénz, nagyon jó kapcsolatokat ápolok itthon, és nincs semmi elvárásom a hazai piaccal szemben, de örülök neki, ha a zenészek tudják használni, és ismerik a termékeinket.

Ahogy említetted, korábban te is zenéltél, mesélnél erről valamit?

Otthon gitáros voltam, bár itt Amerikában egy ideig basszusoztam egy country zenekarban. Az otthoni zenekarom neve Start együttes volt. Az egyik koncertre eljött Radics Béla, mert úgy hívtak engem, hogy a kis Bartha. Azt hitte, a Barthának valami rokona vagyok, de nem voltam, viszont Radiccsal összebarátkoztunk. Később, amikor hazalátogattam, sokat beszélgettem Presserékkel és főleg Frenreisz Karesszel, akinek a basszushangzása már akkor nagyon tetszett nekem, az volt az egyik ihletője, hogy a Bass Driver pedált megcsináljuk: hogy amikor közvetlenül mész a PA-be, ne legyen olyan steril hangja a basszusnak. Erre fejlesztettem ki a Bass Drivert, amit Geddy Lee a későbbiekben használt, és a Rush hangzásához nagyban hozzájárult. De most is együttműködik velünk a legújabb pedál, a SansAmp YYZ elkészítésében. Arra is büszke vagyok, hogy ő keresett meg minket, pedig az egyik legelismertebb rock basszeros a világon.

    
Andrew Barta és Dale Krevens 2019 NAMM Show - She Rocks

Mi az oka annak, hogy most nem jössz a frankfurti Musikmessére?

Az a helyzet, hogy mindenki kijön Kaliforniába a NAMM Show-ra januárban, és nincs szükség arra, hogy Frankfurtba elmenjünk. A Sound Service-szel úgyis találkozunk Kaliforniában. Ezeknek a kiállításoknak egyre kisebb szerepe van, de a kaliforniai azért megy ennyire jól, mert ott nagyon jó idő van januárban. Frankfurtnak később kellett volna tartania a kiállítását, hogy jobb idő legyen, és ne legyen olyan közel a kaliforniai NAMM Show-hoz.

Hogyan ünnepelitek a 30 éves évfordulót, lesz valami nagyobb buli?

Már volt, a NAMM Show-n. Volt egy olyan show, a She Rocks, ahol a cégem alelnöke, Dale Krevens, kitüntetést is kapott – élőzenés műsor, nagy színpad, koncertek, itt ünnepeltük meg a harmincadik évfordulónkat.

Gratulálok még egyszer, és további sikereket kívánok, remélem, hamarosan személyesen is találkozunk!